Nem hagyott nyugodni a fortepan.hu kisördöge. Több napomba telt, de csak végigzongoráztam mind a négyezervalahány fotóból álló gyűjteményt. Minél messzebbre "úszik" be az ember a képóceánba, annál inkább érzi, hogy könnyű elveszni benne. Sok a hasonló, már-már azonos kép, motívum, mind jobban kísért a déja vu hangulata, ami lassan eltompítja az érzékeket.
De egy-egy felbukkanó telitalálattól megint izzásba jön az érdeklődés parazsa. Egyszer csak azt veszem észre, hogy 111 fotót különítettem el lapozgatás közben - olyanokat, melyekről úgy láttam, hogy a letűnt század jellegzetes vonásai néznek vissza rám. Kilencven esztendő "krónikáját" sikerült így kiraknom magamnak, s hogy ne csak az én épülésemet szolgálja, most megosztom másokkal is.
A 111-ből egyet már bemutattam. De most egy 1952-ből való, ismeretlen szerzőtől származó fotográfia is megérdemli, hogy kiemelten beszéljek róla. A rögzített életkép szinte bárhol történhet, ám tipikusan huszadik századi látvány: a szolgálni kényszerített kutya lelkes attrakciója magán hordja azt az általános hatalmi viszonyrendszert, amelyen az ember huszadik századi történelme során végigvergődött, és mégsem jutott az egyről a kettőre, mert mindig "megetették" valamivel föléje hajoló jótét lelkek, adakozó filantrópok, akik a szolgálat fejében morzsákkal tartották pórázon. Ez a gesztus annyira jellemző akár a mai korra is, hogy emblémája lehet kiszolgáltatott életünknek.
De a többi 109 fotó se "kutya"!
koszi a linkert :)
VálaszTörlés