 |
| Orsi - ahogy Ádám Gyula látja |
Orsi a Modell. Aki a HMKK fotósulijának évadjait rendszerint megédesíti, amikor a hallgatók a stúdiófényképezéshez érnek. Ő volt az első évad egyik fő attrakciója, részben a harmadiké is, s a most zajló negyediken is megjelent kollégájával, Erdély B. Előddel együtt, aki a stúdiómunkához kapcsolódó elméleti és gyakorlati tudnivalókkal traktálja a tanfolyamot.
Egy modellt mindig illik megbecsülni, ugyanis az olyan, aki profi szinten űzi ezt a mesterséget, ritka, mint a fehér holló. Munkájában a legkevesebb az, hogy jól néz ki, kellemes látványt nyújt, egyszóval dekoratív. (Sok, modell-ambícióval megáldott-megvert leányzó hiszi azt, hogy a külbecs elegendő ajánlólevél ahhoz, hogy a szakma kapva kapjon rajta. Kapitális tévedés!)
Orsinál az az egyik legfőbb erény, hogy könnyen modellezhető. Ezt megfigyelhette bármelyik hallgató, akinek vajmi kevés önálló elképzelése volt arról, hogy mit akar fotózni, ha meglát maga előtt egy élményforrásnak felkínálkozó modellt. Voltak, akik igen csak éltek a lehetőséggel, hogy egy szinte a gondolatokból is olvasó alany áll előttük a stúdiólámpák fényözönében, mások viszont megelégedtek a készen kapott látvánnyal, a standard pózokkal, amiket Orsi azért vett fel, hogy ne essen ki a szerepéből.
A modell ugyanis élő szobor a fotográfus kezében. Azért fizetik, hogy pózoljon és a legváltozatosabb helyzeteket öltse magára, nem beszélve a ruházat és a hajviselet külsőségeiről. Ha valakiben, aki az objektív mögül figyeli a modellt, van némi empátia, akkor képes átérezni, milyen gyötrelmes és kiszolgáltatott munka a modellkedés, és mennyi lelkierő kell hozzá, hogy aki ezt választja kenyérkeresetéül, mosolyogva és az elvárásokhoz igazodva lépjen túl ellenérzésein.
De a modell nem csupán formálható szobor, egyben hangszer is a fotós birtokában: aki megtanul rajta játszani, az azt is megtanulja, hogy akárcsak bármelyik hangszerrel, a modellel is csínján kell bánni, mert könnyen megsérülhet és akkor oda a varázs...
 |
| Orsi - ahogyan Bodó Judit, Szabó Csaba és Lázár Lehel látták a stúdiófoglalkozáson |
Orsi egy jelenség. Bátran állíthatom ezt, hisz az idei fotótanfolyam alkalmával nekem is sikerült lencsevégre kapnom. Most is jól emlékszem, hogy épp egy szünetet követően kerültem sorra, Előd mentor még szürcsölte jól megérdemelt teáját, valahol a pihenőben, de mivel nekem sietnem kellett gondoltam hozzálátok. Érdekes helyzet alakult ki, ahogy nekem ötletem sem volt, hogy mit szeretnék, szinte egy hang sem jött ki a számon, azt pedig szégyeltem mondani, hogy: „Orsi légyszi mosolyogj”, meg aztán a többi „diák” is nagyrészt ezt várta tőle. Én valami különlegeset szerettem volna, de nem tudtam, hogy mit. Ő aztán profi módjára oldotta meg a feladatot, látva, hogy izzadok, mintha augusztus lenne a tengerparton. Pózolt, huncutkodott és végül valami olyat varázsolt a „filmre”, amit valójában szerettem volna, csak nem tudtam szavakba önteni. Köszi Orsi :)
VálaszTörlés