A látvány nem új: a deszkák közötti réseken beözönlő fényjátékot már sokan fényképezték, hatásosan és kifejezően, az itt látható fotográfia egy lehetséges változat a sok közül; a kérdés csak az, milyen helyet foglal el a sorban?
Ildikó (homoródkeményfalvi) fényketrece nem a benne rejlő sötétség miatt ijesztő, hanem a rácsozat tökéletessége okán. Egy ilyen pontosan, már-már érzésből megácsolt faépület mindegyre arra emlékeztet, hogy a fény szabadon ki-bejárhat a réseken, de aki bent van, az tartósan foglya a helyzetnek.
Elbűvölőnek pedig azért merném nevezni, mert a zárt tér megépítői e precizitásukkal valósággal látványossá tették a rabságot, amit így sokkal könnyebb elviselni, mert egyként fürödhetünk meg abban, ami bennünket - s velünk együtt a világot - meghatároz: az árnyékban és a fényben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése