Ma tárlatok híreiben dúskálok. Tegnap nyílt meg ugyanis Santa Fében (Új-Mexikó) az általam igen tisztelt és kedvelt Korniss Péter kiállítása.Irígylem az odavalókat, meg ugyanakkor örvendek is, hogy a világnak ama távoli része így valamelyest összekapcsolódik a fotóművész képvilágának jellegzetes motívumaival.
Nyugtalanító kérdés: vajon mit olvas ki a Korniss-képekből egy odavaló tárlatlátogató? Ezt próbálom napok óta elképzelni, miközben a tárlat internetes műsorfüzetét pörgetem, a képeket nézegetem.
Számomra minden ismert, otthonos, világos, bár mindig megborzongok a művész képeinek rejtett talányosságán. Ama rejtett, bonyolult világon, melyben az új és a régi, a hagyomány és a divat olyan harsány nemtörődömséggel ölelkezik.
Gondolom, ezt meg kellene hogy érezzék Santa Fében is. Hiszen az óceánon túli világ is ilyen malomkövek között csíszolódott, alakult ki s formálódik ma is. A végletek, az idősíkok ott is keményen egybeforognak. Akár az itt látható erdélyi malomban az áttételek, a fogaskerekek, a forgó részek. Pörög az élet, peregnek az emlékek, a képen még csak 1973-at írunk, nekem már kemény valóság, fiamnak éppen csak megszületés, unokámnak mesevilág.
Ez az otthonos, nagyívű kép kíséri gondolataimat napok óta. Az élő malom - a donkihóti malmok árnyékában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése