2012. december 7., péntek

Amikor még volt "kicsi Párizs"

Nae Ionescu: A körúton
Ez az időszak - nem mi mondjuk, tősgyökeres bukarestiek állítják, a két világháború közötti időszakra tehető, amikor felgyorsult az európai modernizáció a román fővárosban s keveredett a keleti bazár-hangulattal. E vegyes életérzésnek hiteles képi krónikása volt a mára többnyire elfeledett Nicolae (Nae) Ionescu fotográfus, aki életével szinte az egész huszadik századi román életet befogta (1903-1974), annak teljes esemény-kavalkádjával. Fénykorában jól ismerték: karrierje felfelé ível. Egyedül az első világháború veti vissza némileg, amikor is megélhetéséért szedőnek áll be egy bukaresti nyomdában, ahol írókkal, szerkesztőkkel megismerkedvén, további ösztönzést kap tanulmányai folytatására. 1927-ben a Királyi Hadsereg Fényképészeti Szolgálatának tagja, ekkor hivatásszerűen fotózik Bukarestben és az egész országban. Enciklopédikus hajlama már ekkor kiütközik: tervbe vette, hogy az összegyűjtött gazdag anyagból egy fotográfiai múzeumot nyit. Megnősül, felesége hozománya segíti abban, hogy fotólabort nyit az akkori legmodernebb eszközökkel. 1930-ban Párizsba megy, s előbb a Lumiere üzemekben, majd a Pathé Nathan gyárban dolgozik, tapasztalatot gyűjt. Hazatérve a bankjegynyomó intézetben alkalmazzák. Egyetlen kitétele van: nyáron két havi szabadság illeti meg, amikor is fotózással foglalkozik.1937-ben Eugen Lovinescu felkínálja neki az Adevarul műszaki igazgatói posztját. 1940-ben a legionáriusok zsidópártolással vádolják, mert számos zsidó kollégáját mentette meg az üldözéstől. Ugyanakkor megmenti a szerkesztőség székházát attól, hogy merénylők felgyújtsák. Ezért később a kommunisták számolnak le vele. Elhagyatva, csöndesen dolgozgatva, kollégái segédjeként, álnéven dolgozik bizonyos lapoknak s rendezgeti készülő "fotómúzeumának" anyagait, amelyek végül - a művész halála után - az Akadémiára szállnak (özvegye jóvoltából).
Nae Ionescu: Fokhagymaárus

Én magam egy barátom jóvoltából találkoztam vele, aki meglepett egy, a Nae Ionescu 1925-1935 közötti bukaresti képeiből készített prezentációval. Nemsokára az interneten fölfedeztem a képsor forrását is: azt a pár perces kisfilmet, melyben a képek hátterében Jean Moscopol és Cristian Vasile zeneszerzők jellegzetes muzsikája szól és visszavisznek majd száz évvel korábbra - nem csak az időben, hanem a szellemi és fizikai térben is.

video

3 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, Studiolum, a kiegészítést. Irigyellek, hogy olyan gazdag anyagban tudtál vájkálni. Linkjeid újabb ajtókat nyitnak meg előttünk...

    VálaszTörlés