Képmutató ima

Botrány (újabb) - s nem csupán a művészvilágban. Az, hogy Maurizio Cattelan olasz szobrász ismét megbotránkoztatta a közvéleményt egy újabb szobrával (korábban a milánói tőzsde épülete előtt felállított, égnek tartott óriás középsőujj, később a meteorpbecsapódást szenvedett pápa fura szobra osztotta meg körülötte s művészete értelméről az emberiséget), csak ürügynek számít ahhoz, hogy eltöprengjünk azon, s talán színt is valljunk: illik-e a varsói gettó egykori területére egy olyan szobrot eltűrni, mely az elmélyülten imádkozó Hitlert ábrázolja?

Amennyiben ragaszkodunk a valóság minden apró részletéhez (márpedig erről szól végül is a "fotótanúság"), akkor azt is tudnunk kell, hogy a kisméretű szobor pontos lelőhelye a Varsó központjában álló Ujazdówski kastély, annak is egy eldugott, fakapuval elzárt, kukucskálva épp csak hogy szemmel becserkészhető kapualja, s rajta a sokatmondani akaró felirat (amit csak az tud elolvasni, aki a szobor közelébe férkőzhet): „Bármelyik vétkes, valaha gyengéd, bűntelen és védtelen gyermek volt”.

Miért-miért nem, a szobrot a médiában különféle beállításokban ábrázolják. Van, hogy a valódi környezetében felállítva láthatjuk, másszor meg hatásosan, méreteit meghazudtolva, beállítva egy terem közepébe. A kérdés az, hogy a  sokkoló tényen túl tudunk-e valamilyen értelmes tanulságot megfogalmazni a művész gesztusával kapcsolatban? Feltehetően Hitler, amennyiben nem volt hitetlen, amúgy is imádkozott. Nem a szertartással volt baj az ő esetében - fűzhetnénk tovább a gondolatot -, hanem azzal, hogy az imái nem arról szóltak, ami egy igaz hívő embertől elvárható lenne. Imák voltak, vannak, és lesznek. És sajnos, rémtettek is...