Miért jó Völgyi Attila blogja?

Völgyi Attila honlapja - a blog ennek egy jól meghatározott része

A Goldenblog verseny tanulságait korábban felemlítve, de ki nem merítve, visszatérnék a témához, már csak azért is, mert az általam is igen becsült és rendszeresen követett Völgyi Attila szerencsére megkapta azt az elismerést, amire blogja nap nap után rászolgál (Völgyi Attila fotóriporter blogja...) Második lett az "összetettben", ami azt jelenti, hogy nem csak a közönség, hanem a zsűri elismerése is élhelyre röpítette. Azt most nem tartom mérvadónak, amit ő a saját blogjáról állít, mármint hogy az nem illik bele a fotóblogok kategóriájába, ergo illetéktelenül vág más blogok elé - a műfaji szőrszálhasogatásnak itt nincs helye, ha már a verseny szervezői nem tesznek különbséget a fotó mint alkotás és a fotó mint alkotási probléma között. 

Lehet, hogy szemléletbeli elfogultság részemről, de komolyabb teljesítménynek tartom a Völgyi-féle, szinte napi problémafelvetést és -látást, mint azt, hogy naponta elhelyezek - ilyen-olyan grafikai trükközéssel - egy-egy fotót a blogomba. Ez utóbbi ugyanis nem más, mint egy nyilvános fotóalbum, míg a másik további tudás forrása lehet, a fotografálás elméleti értelmezése és gyakorlása. Két súlycsoport, azonos téma más-más világa.

És itt van a lényeg. Ezért kockázatos összeereszteni válogatás nélkül a blogokat és elmosni köztük az értékkategóriákat. De ez a versenyen résztvevőknek is tanulság: az igazi megméretkezés sosem egy ilyen verseny - ahová tetszőleges számú és alkalomszerű a jelentkezés, nincs teljes rálátás -, hanem a rendszeresen vezetett, tovább épített és melegen tartott jelenléte a világháló meghatározott pontján.

Völgyi Attila blogja - amely része egy jól szerkesztett, gazdag, sok irányú személyes alkotói honlapnak - számomra teljesen megfelel ezeknek a követelményeknek. Mindig tud és mer időszerű, fotósok és fotó iránt érdeklődők elevenébe vágó problémákat megpendíteni, a legjelentéktelenebbektől (egyáltalán van-e ilyen?) a legsúlyosabbakig. Szakszerű és tömör. Végigviszi a tárgyalt témákat, amikor kell, újra visszatér hozzájuk. Gondolatébresztő, odavonzza a figyelmet, hogy megtudjuk: adott (vitás) kérdésben ő hogyan vélekedik. Nem mintha fotósguru lenne, de mert tapasztalata alapján hitelesnek tűnik az, amit mond. Nem nagyképű, nem elfogult (csak amennyire szükséges), tiszteli konkrétan és általában is a kollégákat, minden alkotó embert, szereti az igazságot és a korrektséget, nem beszél a levegőbe. És ami a legfontosabb: közben szüntelenül fotózik, alkot, jelen van a fotós életben. Blogját "végigzongorázni" legalább  olyan élmény mint végignézni egy, a Goldenbloghoz hasonló versenyt. A  blog fenntartásáért, szinten maradásáért magával kell megküzdenie - kívánom neki, hogy minél hosszabb időn át tehesse!