Én viszont csakazért is a végére járok annak, amit elindítottam: e közleménnyel lezárom a Móser Zoltán két albumában való "turkálást", de előtte még felmutatnék egy-egy jellemző képpárost mindegyikből.
A már-már csupasz, félig-meddig lepusztult falsíkok látványa, árulkodó erezete önmagában titokzatos térképe az elmúlásnak. Baloldalon észtországi kőkerítés állja még az idő próbáját, jobboldalon a moszkvai Kreml faláról nyerünk árulkodó részletet. A falak - falak maradnak ugyan, de milyen egyedi gőggel viselik sorsukat!
A második albumból vett, sajátosan "rímelő" lovasábrázolások időben nagyon távol, lélekben viszont lépésnyi távolságra esnek egymástól. A lovas életmód lényege, úgy tűnik, a 7. századi avar lelet tanúsága szerint (baloldalt) is nagyjából megfelel annak, amit Cangrande lovasszobra ábvrázol Veronában, a Castelvecchio Múzeumban (jobbra). Az ilyen ábrázolások sokaságát szemlélve talán nem is túlzás hitelesnek elfogadni a pegazusról szóló hiedelmeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése