Európa-"turkáló" (8)

Ahogy duzzadnak-feszítenek az európai választási indulatok, úgy kopik el lassan mindaz a jó, amit az európai közeledés és összetartás ígér. A művészek persze, kitehetik a lelküket, egyengethetik a közeledés útjait-módjait, de a gyanakvás kutyáiból nehezen lesz szalonna...

Én viszont csakazért is a végére járok annak, amit elindítottam: e közleménnyel lezárom a Móser Zoltán két albumában való "turkálást", de előtte még felmutatnék egy-egy jellemző képpárost mindegyikből.

A már-már csupasz, félig-meddig lepusztult falsíkok látványa, árulkodó erezete önmagában titokzatos térképe az elmúlásnak. Baloldalon észtországi kőkerítés állja még az idő próbáját, jobboldalon a moszkvai Kreml faláról nyerünk árulkodó részletet. A falak - falak maradnak ugyan, de milyen egyedi gőggel viselik sorsukat!

A második albumból vett, sajátosan "rímelő" lovasábrázolások időben nagyon távol, lélekben viszont lépésnyi távolságra esnek egymástól. A lovas életmód lényege, úgy tűnik, a 7. századi avar lelet tanúsága szerint (baloldalt) is nagyjából megfelel annak, amit Cangrande lovasszobra ábvrázol Veronában, a Castelvecchio Múzeumban (jobbra). Az ilyen ábrázolások sokaságát szemlélve talán nem is túlzás hitelesnek elfogadni a pegazusról szóló hiedelmeket.

Európa-"turkáló" (7)

Kis kihagyással ("élményülepítés?") folytatom képzeletbeli utazásomat Móser Zoltán két albumában. Közvetlen élményt jelent, hogy magam is tájjellegű barangolásból tértem haza a napokban, képeket és benyomásokat vetettem össze régebbi emlékekkel, ezért a módszer adva volt és továbbra is kéznél van.

Első albumában a szerző nem egyszer helyez hangsúlyt a népi motívumok, díszítő elemek összevetésére. Ez a párhuzamba állítás tökéletesen kifejezésre jut a türei (Kalotaszeg) népviseletrészlet (balra) és a szennai templombelső (Somogy megye, jobbra) között. Gazdag forma- és színvilág, virágok világa...

Izgalmas feladat összevetni e két férfifejet is. Mindkettő profi művészi alkotás és fémben engedi láttatni az emberi arckifejezések megjelenítő erejét. Sztravinszkij bronzszobra (balra, Borbás Tibor műve) nem cizellált, hanem lényegre törően expresszív. A győri Szent László herma (jobbra) csupa ragyogás, emelkedettség, ünnepélyesség. Kétféle ízlés, kétféle megközelítés. Európa: is-is...

Európa-"turkáló" (6)

Nem csak a szerző, Móser Zoltán turkált két Európa-albumához meglévő gazdag fotóanyagában - nekem is ez a sors jutott az albumok szemlézésekor. A jobbnál-jobb képpárosítások közül nehéz választani, de végül csak megállapodik az ember: a hortobágyi libapásztor szúrós tekintetéről mindjárt a finnországi "perselyember" kopott, személytelenné faragott arcára siklik a tekintet, s a különbözőségek mögött felsejlenek a kiáltó hasonlóságok is...

De ez a hasonlóság-különbözés játék, az egyikből másikba való áttűnés gazdagon jelentkezik a második albumban is (Tájiratok), erre szándékosan egy személytelen, formákkal játszadozó példát hoznék, amihez jó szolgálatot tesznek az elképesztően változatos formájú háztetők: egy finnországi szobrász műterméé (balra) és egy nürnbergi manzárdtetőre, ahonnan úgy kukucskálnak ki a világba a tetőablakok, mint a kíváncsi gyermeki szemek...

Európa-"turkáló" (5)

Cselekmény és cselekvés... Néha könnyen összekeverjük e fogalmakat, pedig az egyik már megtörtént - végeredmény, a másik pedig javában történik s talán sosem lesz vége. A fotók rendszerint az ilyen befejezhetetlen befejezéseket sugallják nekünk. Akár csak Móser Zoltán első albumából vett képpáron:

Balra: a galambszentbenedeki Úrkposrsó négy apostola (Esztergom) *
Jobbra: szoldibajevói csuvas asszonyok (Oroszország)

De nem csak a zenében válik el ily látványosan a cselekmény a cselekvéstől - a vizuális szorgalomként ismert kézimunkázás is arra figyelmeztet bennünket itt, Európában, hogy a tettek és a tettesek rendszerint elválnak egymástól, akkor is, ha eltéphetetlen szálak fűzik össze őket. (Móser: Tájiratok)

Balra: hímző asszonyok (Buzsák, Somogy m.) * Jobbra: árapataki hímzés
(Erdély)

Európa-"turkáló" (4)

Nem az, aminek látszik... És mégis... Móser Zoltán albumai szerint  részleteikben különböző, ám funkciójukban azonos szerepet betöltő tárgyak, szimbólumok garmadája lelhető fel a lehető legszélesebb európai térségekben. A temetői fejfák nagy számú - majdhogy nem végtelen - változatossága élet és halál egyedi voltáról üzen, formákon és látványon keresztül is.

Balra: Kánó (Gömör - fejfa) * Jobbra: Aj (Szlovákia)

A fa rajzolatai ugyancsak a képírás végtelen lehetőségeiről árulkodnak - függetlenül földrajzi helyüktől. A fa univerzális jelekkel adja tudtul életének viszontagságait és körülményeit. Amit mi belé vésünk, faragunk, az kimondottan a szenvedéstörténethez tartozik.

Európa-"turkáló" (3)

Csúcsok és dallamok... E két fogalom jegyében válogattam ma képpárokat Móser Zoltán két albumából. Az első könyv (Valahol Európában) nem egy alkalmat ragad meg, hogy az égbe törő csúcsábrázolás már-már végtelen variációiból néhány jellegzetes és látványos példát felmutasson.

Mint például ezeket, itt:

Balra: Kerítésoszlop (Gyergyóalfalu, Erdély) * Jobbra: Nyírbátor

Ami a dallamokat illeti, ott a színeket is könnyűszerrel beszámíthatjuk, hiszen a színtónusok mindig melódiákat is gerjesztenek a szemlélőben. Az itt látható dombormű, illetve az elhagyott kertrészlet barnája-szépiája az elmúlás nosztalgikus hangzatait keltik föl azokban, akik zenei élménnyel is rendelkeznek, vagy akiknek némileg nyitott a fülük. A Tájiratok egyben hasonló "képrímekkel" gazdag mű.

Balra: Angyalok (Párizs) * Jobbra: Kerekes angyal (készülő szobor - alkotó:
Samu Géza)

Európa-"turkáló" (2)

Lapozzunk bele Móser Zoltán két albumába. Azért mind a kettőbe egyszerre, hogy nagyobb legyen a választék. A két kiadvány ugyanis a leginkább együttesen érinti meg az embert, hiszen az egymás után sorjázó képek serege nem csak kioltja, hanem fel is erősíti a képi élményt. Mikor hogy.

Igyekeztem a szemközti oldalpárokat nem elválasztani, hiszen azok a szerző szándékai szerint összetartoznak. Például ezek, az első könyvből:

Balra: Monreale (Szicília), jobbra: Ohrid (bulgária)

A cizelláltan díszített boltívek és a rudimentáris, festett deszkaábrázolás kétfajta vérmérsékletet, de a díszítő szándékban ugyanazt az elkötelezettséget hordozzák. A mívesség alapanyaga a jól megfaragható kő, a famegmunkálás figyelembe veszi azt, hogy anyaga múlandó, romlandó. A díszítőkedv Janus-arca...

A második könyvben az ábrázolások tárgyai is feleselnek:

Balra: Dávid király hárfával (Csetnek, Szlovákia), jobbra: Dózsa (Budapest)

Királyok ők, de más-más történelmi körülményekben. Koronáik mindegyikük külön-külön sorsát hordozzák, de egyként nehéz viselni azt: ha aranyból van, ha tüzes vasból...

Európa-"turkáló" (1)

A "turkáló" hasznos intézmény. Sajnos, egyes működtetői lejáratták, s ma már pejoratívan hangzik, ha valamivel kapcsolatban használatos. Én mégis ezt használom Móser Zoltán két, 2013-ban, illetve 2014-ben a Pro-Printnél megjelent fotóalbumával kapcsolatban (1. Valahol, Európában / Somewhere, in Europe; 2. Tájiratok / At home, in Europe), hiszen magyarázó szavaiban ő maga bevallja: hatalmas mennyiségű saját fotóanyagából válogatta össze a két kiadvány képeit, és még mindig sok maradt a tartalékban. 

Így jár az, aki egész életében odaadóan dolgozik, begyűjti mindazt a képi látványt, amit a körülmények és kalandozó kedve felkínálnak neki - eljut egy olyan pontra, ahonnan a munka egyszerűen szüretté válik, vagy "turkálássá", ahogy az elején említettem.

Mire fókuszál a két album? Az európai látványvilágra: különbözőségekre, párhuzamokra. Ellentétekre, képzettársításokra. Meglátni az európai valóság legkisebb zugában is a sajátos, a jellemző szépséget, színvilágot, formát, természetet, s az ekként összehangolt oldalpárok, vagy éppen a képek hosszabb sorozatú egymásutánja révén jelezni az egybetartozást - már a rendszerező elme feladata és erénye.

Az anyaországi Móser Zoltán jól sáfárkodik kincseivel. És segítette őt ebben, mindkét esetben Ádám Gyula, a csíkszeredai pályatárs, aki könyvvé rendezte a képanyagot - azzal a hozzáértéssel, gondossággal és érzékenységgel, amelyek képírói munkásságának sajátjai. A következő napokban néhány példával illusztrálom a két album jellegzetességeit, ezúttal a fedőlapok fotóit mellékelem, egy-egy jellemző képpárosítással együtt.

Sámson az oroszlánok barlangjában - franciaországi bencés apátság

Messukyla (Finnorszg) középkori temploma

Ablakok - Rovinj (Horvátország)

Ablakok - Bécs (Ausztria)

Visszatérés

Február közepe óta vesszőnyi változás nem történt részemről ezen az oldalon. örömmel látom, hogy azért rendszeresen felkereste egy nem túl népes, de annál lelkesebb és kitartóbb mag. S ha némi lelkifurdalással ugyan, egyre halogattam a folytatást, mert hogy egy másfajta, nagyobb vállalkozásra összpontosítottam minden erőmet - az első világháborúval kapcsolatos szak- és szépirodalom felkutatására, átböngészésére.  Ebben a még oly hálás és viszonylag könnyen elérhető képi ábrázolások kevesebb szerepet játszottak, mert a száz évvel ezelőtti események logikáját mindenek előtt a gondolatok, a személyes átéltségen alapuló írói-riporteri tanúságok hordozzák - a képek inkább korrigálják, árnyalják, színezik a másként visszahozhatatlan és újrajátszhatatlan valóságot, annak is inkább kövületes lenyomatát. Eközben nem egyszer támadt kedvem, hogy egy-egy előkerült érdekesebb dokumentumfotó kapcsán felvegyem a kesztyűt itt, a Fotótanúban is, de erőt vettem magamon és a célra összpontosítva megállj-t parancsoltam. Majd eljön a Fotótanú ideje is - nyugtattam magamat, és nem telt bele (túl) sok idő, az idei húsvét meghozta a visszatérés ürügyét - és lehetőségét.

Egyelőre megosztanám a blog olvasóival három legizgalmasabb világháborús képi élményemet, majd a következő napokra ígérném Móser Zoltán időközben megjelent két európai fotóalbumának részletesebb ismertetését.

Fortepan.hu - 1915

Páncélvonatban * Első világháború - a 100. évfordulós Page

Pózolj egy halott pilótával * Első világháború - a 100. évfordulós Page

Párhuzamosságok és különbözőségek

Móser Zoltánnak végre megjelent izgalmas fotóalbuma a csíkszeredai Pro-Printnél. Évek óta dédelgette-babusgatta  számítógépén a könyv tervezője, Ádám Gyula, életre kelésre - megjelenésre - várva. A közel 200 oldalas album a neves fotóművész és -pedagógus azon meggyőződését illusztrálja, méghozzá saját felvételekkel, hogy a világ egyetlen nagy táj, amelyben párhuzamosságok és különbözőségek egészítik ki egymást szeszélyes alakzatban és ritmusban. A Valahol, Európában (megtévesztő) címet viselő könyv ezúttal eszköznek tekinti a fotográfiát arra, hogy megmutasson és bizonyítson: Európa mindenütt ott van - képileg mindenképpen -, még akkor is, ha nem vagyunk ennek tudatában. Európa ugyanis csupa képi konvenció: egy nagy rakás párhuzamosság és különbözőség...

A címlap

Középkori kapuk a Budai Várban

Írott képek

Ezzel a címmel jelent meg 1997-ben (mily patinásan hangzik, ha azt írom: még a múlt század végén...), a Könyves Kálmán Kiadónál Móser Zoltán fotóalbuma, amely 77 portrét tartalmaz - a szerző szerint 3 királyt, 2 szentet, egy fejedelmet és sok-sok írót, költőt, néhány festőt, szobrászt s népdalgyűjtőt idézett meg képileg, s igyekezett hozzá fakuló emlékezetéből előkaparni a megfelelő személyes emlékeket.


Az album előszavából kitetszik: Móser fotóarchívuma több mint kincsesbánya. Csakhogy őt is utolérte az a csalhatatlanságnak nevezett ifjúkori betegség, amikor azt hisszük, hogy minden emlékünk megmarad, minden adat előhívható az idő kútjából. 


"Sokáig nem írtam naplót, s ezért néhányszor bajba is kerültem - indítja könyvét. - Sokáig a filmekre sem írtam semmiféle dátumot. Ugyanis mindegyikre, a felvételeimre, úgy tízezerig emlékeztem. De egyszer figyelmeztetett László Gyula: most még emlékszel, de mi lesz tíz, húsz vagy ötven év múlva? Akkor kezdtem katalógust csinálni, de elég felületesen, amire a néven és az évszámon kívül semmi nem került rá. Ezért most több esetben is ki kellett következtetnem, hogy mikor készültek ezek a felvételek..."


További támpontul Móser Zoltán azt is elmeséli egy-egy portrénál, hogy miképpen sikerült megközelíteni egy-egy személyiséget; legtöbbjükkel személyes kapcsolatot alakított ki, még ha legtöbbször futót is. Ez adja az emlékek egyedi sármját,  egyúttal viszont a felszínesség veszélyeire is figyelmeztet. Fotói emiatt minden esetben többek-jobbak-pontosabbak maradnak a hozzájuk fűzött adalékoknál! Még akkor is, amikor a magyarázat igyekszik többletinformációval szolgálni az alanyról. Számomra azonban Kallós Zoltán, Ladányi Mihály vagy Cseh Gusztáv portréi - e hármat ragadnám ki ötletszerűen - többet mondanak önmagukban is - az érzékeny, sérülékenységében is sorsát felvállaló alkotó emberről. Bár elismerem, hogy a Cseh Gusztávról írottak szerencsésen illenek a képi információhoz, ezért idézem:

"CSEH GUSZTÁV (1934-1985)
Bevallom, ez a kép kegyetlen megrendelésre készült. Cseh Gusztávot személyesen ugyan nem ismertem, de grafikáit, sorozatait igen. Vágytam is vele megismerkedni, és örültem, amikor telefonon kerestek, hogy volna-e kedvem találkozni vele és lefényképezni. Csak a folytatással volt akkor nem kevés gondom. Azért hívtak, mert az volt az utolsó alkalom, hogy fényképet készítsek róla. Ugyanis Budapesten kórházban feküdt, meg is műtötték, s közben a hozzátartozóknak elárulták, hogy rákos, tehát készüljenek fel a halálára. Ezt tudván, szinte remegett a kezem, amikor fényképeztem, s akadozott a beszélgetésünk menete is... Hogy ebből mi látszik, és mi nem, azt a kedves nézőre és olvasóra bízom. Én úgy látom, hogy a befelé forduló szomorúságom kívül más, vagyis a halál előszele még nem olvasható le a képről. Ezért, és csak ezért mertem itt közreadni."


Ui. Az idézett illusztrációk pusztán beszkennelt oldalak az albumból, de talán képesek jelezni a portrék erényeit.

Ladányi Mihály

Kallós Zoltán