A latrinán

André Kertész (Andor): Latrina a front mögött (Galícia, 1915)

André Kertész (Andor) első világháborús fotóiról már szóltam e blogban valamikor (utána kereshető a Kertész szó beütésével a blogkeresőbe), most viszont egyetlen képére fókuszálok, amit egy, az első háború dokumentumait összegyűjtő blogban találtam. Katonák trónolnak rajta, az erdőben (a távoli Galíciában) rögtönzött latrinán és mintegy közösségi élményként, könnyítenek magukon, arcukon azzal a zavart elégedettséggel, amit az ember csak legintimebb pillanataiban képes produkálni. Amikor mit sem törődik azzal, hogy figyelik, rögzítik mozdulatait, mert a kell parancsa jóval nagyobb minden más korlátozásnál. Mondhatnánk azt is, hogy a háború kellemes pillanatit látjuk, de ez csak úgy igaz, hogy most éppen béke van körülöttük, abban az erdőben, ahol az ember szükségét végezni is csak szükség-latrinára járhat...

Galícia (2)

Molnár Attila barátom, maga is kiváló fotós, aki az Erdélyi Fotográfia Múzeumért Egyesületet alapította a tavaly, segített profi módon beszkennelni a galíciai üveglemezfotókat. Igaz, hogy egyelőre csak kettővel készült el, de látni rajtuk a kiáltó különbséget - az én változatomhoz képest ég és föld! Hamarosan az egész sorozat elkészül és akkor helyet kap egy Picassa webgalériában, a fotókedvelők közprédájára. Addig is nézzük a fényképezkedő ruszinokat és az istállójuk előtt turkáló kismalacot...

Galícia

Elekes Feri barátom, akinek házában egy felhagyott régiség-

kereskedés tárgyai állnak felhalmozódva, emlékezett rá, hogy van egy dobozban tucatnyi üveglemez fényképe, nála csak porosodik, nem is tudja, miért vette meg annak idején, elküldi nekem, hátha hasznát veszem.

Az üveglemezeket szépen áttöröltem vattával, megszabadítottam a portól és a magam szerény eszközeivel digitalizálni próbáltam. Mintának itt van egy belőlük, egy ruthén (ruszin) házat ábrázol, valahol a messzi Galíciában (Lengyelország), feltehetően az első világháború körül keletkezhetett. Dátumozás nincsen rajta, csak egy-egy lemezen ceruzával rótt magyarázat: ruthén lakosok, ruthén istálló és a helység, amit egyelőre szintén nem tudok kisillabizálni. Régi fotók gyűjtőivel összedugom a fejemet a jövő héten, s majd beszámolok az eredményről. Addig is csodáljuk e közel száz éves kép finom rajzolatát.