A következő címkéjű bejegyzések mutatása: esti város. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: esti város. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. december 12., szerda

Mitől (lesz) érdekes egy szokványosnak tűnő pályázat?


Ehhez, elemzés végett, jól jön egy nemrégiben lezárt székelyföldi fotópályázat (Udvarhely este), amit négy hivatalos közeg (Udvarhelyi Info Egyesület, a székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal, Művelődési Ház és a székelyudvarhelyi RMDSZ) közösen írt ki 2012-re. Az ilyen, ún. felsőbb támogatással indított rendezvények általában hidegen szokták hagyni a számításba jövő alkotók "krémjét", amennyiben a szándékok megfogalmazása, a kivitelezés határai, a művészi elvárások világosak, vonzóak, nem fulladnak általánosságokba, közhelyekbe.

A szervezők ezúttal elkerülték a pályázati kiírások klasszikus buktatóit, s mindenek előtt az újító, kreatív látásmódra való törekvésre, a sémáktól való elszakadásra, ízig-vérig művészi gondolkodásra buzdítottak.

Meg is lett az eredménye.

Nem, mintha nem futottak volna be a pályázatra formális, egyenesen giccses, képes levelezőlap kultúránál megrekedt ízlésű éjszakai városrészletek. Viszont befutottak a díjazni való, a szervezők és a zsűri által is szívesen fogadott, színvonalas alkotások. Azáltal, hogy a versenybe komoly, kreatív tapasztalatokkal rendelkező fotográfusok sem átallottak benevezni, egyből megugrott az elvárásnak megfelelő színvonal, s a pályázati anyagból rendezett, november 26-án megnyílt tárlaton még hangsúlyosabbá válhatott a minőségi és az amatőrizmus jegyében született képek közötti erős kontraszt.

A pályázat másik érdekességét az adta, hogy az első díj odaítélése után a zsűri is nagyon meglepődött, amikor kiderült: a szakmailag legjobban értékelt munkát egy 10 éves ifjú ember készítette! Ez minden tekintetben valódi szenzációnak számít, s számomra nagyon tanulságos, hogy a zsűri tagjai (Bálint Zsigmond, Ádám Gyula, Csáki Jenő, Balázs Attila, Elekes Gyula, Jakab Áron Csaba) miként értékelték a pályázati alkotásokat (és csakis azokat, függetlenül az alkotók személyétől!):

I. díj: Curcubet Mátyás - Anyu nem tudja

Az első helyezett fotó egy szép példája a fénnyel írott képnek. A sikátorban vagy udvarbelsőben egyetlen fényforrás varázsolja elénk az esti Udvarhely hangulatát. A tűzfal, kockakő és lakóház hármasát bevilágító sárga fény egy nagy U betűt rajzol ki, melyben egy fiatal hölgy alakját fedezhetjük fel, akinek a személye kiváncsivá teheti a szemlélőt és továbbgondolkodásra sarkal. Egyedi látásmód, szép kompozíció és hangulatos fény-árnyék játék teszi a dobogó legmagasabb fokára ezt a fotót. (Balázs Attila)

II. díj: Fülöp Lóránt - Extreme 1



Az extrém, ami a cím és a kompozíció abszolut harmóniája. A figyelmet a mozdulatlanul ülő alak vetíti fel a repülő alakra. A kifele néző ülő hölgy meg perdít egyet a dinamikán. Merész megoldás, mert fordítva is elsülhetett volna (a dinamika rovására mehetett volna) (Ádám Gyula)

III. díj: Erdély Bálint Előd - Életfa



Mesebeli látásmóddal és magasfokú technikai tudással Paradicsomi hangulatot idéz fel Erdély Bálint Előd, Életfa című fotográfiája. Egyfajta allegória a modern Ádám és Éva bűnbeeséséről, akik a tudás fájáról nem almát szakíthatnak éhségük csillapítására, hanem fényt! Az alkotást szemlélve az az érzésünk támadhat, hogy ez a mesebeli gyümölcsfa a fotográfusoknak terem alkotó erőt adó fényt. Jó példa a fotográfus fejében megszületett és igényesen, - nem kis munkával - megalkotott fotóra. (Balázs Attila)

Reménység-díj: Orbán Csaba - Talán a következő



Merész, friss, fiatalos, szinte egy amerikai kisvárosi hangulatat idézi... Egy kis odafigyelessel talán előbbre is juthatott volna, ha az alaknál több konkrétum kirajzolódott volna. (Ádám Gyula)
A következő pillanatban, a csomagot elengedve, hisz úgy se lesz már utazás, előhúzza a szájharmonikát, és máris szól egy szívbe maró blues. Mert bánat van elég. Rohanó világunk, néhány fénycsóvát hagyva, újra elsuhant mellettünk, és hiába a bőrönd, újra ittfelejtett. A világ végén, a gyomos töltés oldalában. (Csáki Jenő)

Példamutató az a nyitottság, amivel a szervezők a pályázatot kezelték, minden lehetséges eszközzel tájékozttatva az érdeklődőket a zsűri értékeléséről, a pályázat alakulásáról és a tárlaton bemutatott képekről.

Átlátható pályázat, élő pályázat = érdekes pályázat.

Ui. Szerintem ez a négy kép már megérte az egész kiírást!

Vonatkozó linkek:
A pályázat kiírása
A pályázat értékelése és galériája