Fotónapló: Egy nyírfáról (11)

2016. március 24., reggel

Január elsején szóltam róla utoljára s mutattam látlelet-képeket állapotáról. Azóta: se tél, se tavasz, s a látvány mit sem változott. Értelmetlennek véltem a naplót tovább vezetni, sőt mi több, fenntartani a Fotótanúban. Lehet, hogy tévedtem, de akkor igy láttam...
Arra gondoltam, hogy majd megérkezik a tavasz, kihajtanak a lombok, a barkák, és minden szép lesz, mint egy feszülő sátor - a képen csak a lomb lesz és mögötte a mosolygó égbolt.
Szóval, csupa életöröm.
A tegnapi márciusi - váratlan - havazás után azonban siralmas kép fogadott a reggel - tessék, itt látható: a nyírfa meggörbedve, megalázva, -gyalázva hajbókol a föld felé, a vizes hó súlya alatt. Vajon, ki fog-e egyenesedni egyáltalán? Hogy fogja kiheverni ezt a traumát?
Lám csak, az esemény akaratlanul is bekövetkezett.
Pedig a naptár szerint már tavasz van.
Már a szúnyogháló is fölkerült az ablakra, hogy a felébredt rovarok ne tévedhessenek be a konyhába.
Nos hát, ez volt a sokáig megállni - hiányozni - látszó történet végkifejlete...

Az összehasonlitás kedvéért: a nyirfa 2015 végén

Fotónapló: Egy nyirfáról (10)

A nyírfa - a 2015-ös év utolsó napjai

Már-már azt hittem, befullad ez a napló-kísérlet, mert a hétköznapok annyira ismétlik önmagukat és oly kevés képi változatosságot nyújtanak egy négyzetcentiméter területen, hogy az ember képes egy-kettő feladni a bevállalt feladatot.
Így aztán gyűltek a napról napra elkészített bizonylatok, de nem volt szivem válogatni belőlük.
Közben megérkeztek az ünnepek, hazajött Péter fiam, akit a nyírfa látványából mindenek előtt a cinegék fogtak meg, karácsonytól kezdve őket figyelte s a különböző magatartásformákat igyekezett elkapni - természetesen teleobjektívvel. Kettőnk igyekezetéből állt össze ez a poszt, s nagyon várjuk a havat, a telet, ami képileg izgalmasabb a fakó fagynál, dérnél, ködnél.

A cinkék - 2015. december 27-én, 29-én és 31-én (CSP)

Fotónapló: Egy nyirfáról (9)

Balra fent: 2015-11-30. Jobbra fent: 2015-12-5
Balra lent: 2015-12-8. Jobbra lent: 2015-12-9

Telik az idő, múlik az esztendő: köd ül a tájon napokig, de közben volt hó is, meg olvadás, volt napsütés is, de leginkább sarki nappalra emlékeztető állandó homály. Nem lelkesítő cselekedet ilyenkor naplófelvételt késziteni, inkább csak a kötelesség vezeti az embert.. A látvány szinte ugyanaz, csak az árnyalatok, a homályok, a rajzok változnak, madarak jönnek-mennek. Ami állandó, az a nyirfa, mely akkor is ott van lemeztelenitett valójában, ha a köd elnyelni akarja a világot. Reméljük, nem teszi, vagy ha igen, csak ideig-óráig...

Fotónapló: Egy nyírfáról (8)

2015-11-21: a cinkék ekkor még vidáman kergetőztek

Végre, valami esemény a láthatáron!
Az történt, hogy tegnap, november 24-én lehullott az első hó. Előtte való napokban az ablakban álló etetőt látogató cinkék még azt hihették, hogy hosszú, szelíd őszben lesz részük, hirtelen fehérségbe ébredtek. De már napokkal előtte szoktattuk őket a fehér színhez: a konyhaablakra fehér, sűrű függönyt akasztottuk, hogy a reggeli lámpafény ne zavarja a reggelizésüket. (Amikor ugyanis érzékelik, hogy az ablaküveg mögött mozgás történik, óvatosan továbbállnak. És olyankor hoppon maradnak.
Tegapra azonban már megszokták a leeresztett függöny jelenlétét és bátrabbak lettek, mint voltak valaha. Gátlástalanul heccelődtek, kergetőztek, űzték el egymást az etető mellől - akárha valami csinytevő, vásott gyerekek lettek volna.
Aztán ma már a nyirfa is bekeményitett nekik, ami a fehér szint illeti: a fehér nyirfakérekgre fehér hó hullott, ráadásul a reggeli félhomály miatt a villanó is bekapcsolt, így minden hangsúlyosabb fényerősségben jelenik meg, már-már valószínűtlen festményként. Én perdig elképzelem, milyen lesz majd az, amikor a vézna ágak csak úgy roskadnak a hótól, roppannak a fagytól. Igen, idebent könnyű álmodozni...

2015-11-24: függöny került a konyhaablakra

2015-11-25: hó és villanófény + nyirfakéreg: festői hatás

Fotónapló: Egy nyírfáról (7)

A kihagyások immár szinte természetesek. A természet életében a változások más ütemhez igazodnak, mint a mi híréhségünk, újdonság-igényünk. Az ember habzsolja a váratlan eseményekről szóló beszámolókat, ki van éhezve a változatos látványra. Nyírfám azonban nem szolgál ilyesmivel. Látom: éli a maga életét, többnyire vegetál és ismétli önmagát, mint az öregek.

 2015-11-12

 2015-11-13

2015-11-16

November 12-én és 13-án, majd 16-án készítettem "látleletet" az ablakon keresztül. A madarak mindegyre berepültek a képbe, már nem is törődtek a kamerával, az ágak egyre csupaszabbak, már csak finom "metszetként" vannak jelen az ablak síkjában - átlátszó függönyt alkotva. A fényviszonyok rapszodikusan változóak, a felhőzettől függően, s amikor felragyog a délutáni napfény, olyankor mindent aranyba von. Igaszi "madarak órája" az a pillanat...

Fotónapló: Egy nyírfáról (6)

Néhány napig pihentettem a témát, bár minden nap szorgalmasan fotóztam az egyre rozsdásabb és kopárabb kis fácskát. Addig-addig, hogy a hét végén (november 7-8-9-én) látványosan el is vesztette koronájának nagy részét. Nem lett csupasz, de - megkopaszodott.

Balról jobbra: 2015-11- 07 -08 - 09

Amíg napsütéses őszi napok jártak, addig tartotta magát: de elég volt hétfőn, 9-én egy erősebb fuvallat a Hargita felől, amely aztán egész napon át kitartott, gyakorlatilag levetkőztette a nyírfát, olyannyira, hogy most már szinte minden belóg a képbe az út túloldaláról. A madarakat már nem is említem: szinte mindig ott tanyáznak a fán.

(Még annyit: olykor váltogatom a távolságot és a szöget, hogy bizonyos elemeket jobban kiemelhessek. Túlságosan unalmas lenne, ha a képkivágat statikus maradna.)