Igaz, hogy őket nemrégen megmérte, méghozzá egyénenként egy szakmai bizottság - személyi összetételben ugyanaz, aki 2009 tavaszától máig következetesen levizsgáztatta a HMKK-fotósuli különböző évjáratait, de a nyolc évjáratot együttesen, a folyamat egészére tekintve, még nem történt hivatalos "mázsálás".
Mivel minden évjáratot több-kevesebb figyelemmel nyomon követtem, a birtokomban lévő adatokkal megpróbálok gyors számvetést végezni. Az alábbi adatsorban, a sorakozó évjáratok mellett mindjárt a vizsgák dátuma, majd a végzett hallgatók száma áll.
1. évad: 2009 május 28 / 12 végzős
2. évad: 2009 október 18. / 13 végzős
3. évad: 2010 március 11 / 19 végzős
4. évad: 2010. november / 19 végzős
5. évad: 2011. április 20. / 12 végzős
6. évad: 2011 november 14. / 12 végzős
7. évad: 2012 május 16. / 8 végzős
8. évad: 2012. november 23. / 13 végzős
Nem nehéz kiszámítani: a négy év alatt, a nyolc tanfolyamon kereken 108 okleveles fotóst avatott a Hargita Megyei Kulturális Központ.
Néhány, a napokban megtartott vizsga szünetében elhangzott keresetlen vélemény a tanfolyamról:
- Személy szerint a történelmet iskolás koromban sem nagyon szerettem, megértem, hogy velejárója az egész tanfolyamnak, s elfogadom: ahhoz, hogy értsünk valamihez, meg kell ismernünk az előzményeit. Erre volt jó a fotótörténet, de személy szerint képtelen vagyok ennyi információt befogadni, hogy régen milyen volt. Mi most élünk, ebben a világban, azt szeretném, ha a mostani technikákat, eljárásokat esetleg még jobban, még belevalóbban lehetne egy kicsit bővíteni. (Férfi)
- Jók voltak a tanárok, s az, hogy mindenik kitűnt valamiben, hitelesen tudták képviselni azt, amit tanítottak. (Nő)
- Gyakorlati része azért volt érdekes, mert az általános technikai tudás mellett látni lehetett, hogy bizonyos emberek, bizonyos fotósok hogyan jelenítik meg a szubjektivitásukat ebben a technikában. Amit némiképpen hiányolok, az a fotótörténelem magyar vonulata. Abból több is lehetett volna. Végtére is, minket elsősorban az érint, hogy a mi közegünkben hogyan terjedt el és működik a fotografálás. Kellenek a nemzetközi felfedezések, tapasztalatok is, de nem árt minden esetben haza is beszélni. (Férfi)
- Számomra a fotótörténet tűnt igen hasznosnak, továbbá a fotós gyakorlatok. Amúgy is imádok fotózni. Nagyon szerettem...Nem tudom, mennyire lenne rá kereslet, indítani kezdő és haladó csoportokat, hogy mindenkinek egyforma esélyei legyenek. (Férfi)
- Az elején meg voltam ijedve, hogy vajon milyen tanáraim lesznek, viszont az idők folyamán egyre közvetlenebb kapcsolatot sikerült teremteni velük is és a kollégákkal szintén, főleg a kirándulás alkalmával, aminek nagyon örvendek. (Nő)
- Számomra nem egyszer túl sok volt. Ha lett volna kezdők és haladók, én maradhattam volna a kezdők között s nem kellett volna a többiek után loholnom. (Nő)
- A csapatszám - a 14 - éppen az elégnél állt meg, ennél több egy évadhoz nem kell, mert akkor már nem lehet alaposan foglalkozni velük. Azt vettem észre, hogy akik ösztöndíjasként jönnek, azok nem érzik a súlyát és a felelősségét ennek a kurzusnak, a jelenlétnek, a komoly munkának. (Nő)
- Több fotóssal is beszéltem, aki e tanfolyamot elvégezte, s most úgy érzem, hogy nem tudok semmit, de azt hallottam, hogy ezután fog majd az egész dolog kikristályosodni. (Férfi)
- Nagyon jó volt, nagyon vagány volt, a tanárok felkészültek voltak, többet tanultam, mint amennyire számítottam, s megjött a kedvem a további fotózáshoz is. (Nő)
- Kissé túl sokan voltunk. 6-8 közötti létszám lett volna az optimális. Jobban lehetne koncentrálni az egyes emberekre. Az egy dolog, hogy végül a látásmód a tiéd, de az alapvető tudnivalókat jó elmélyíteni. (Nő)
- Amit a kurzus alatt fotóztam, azt felhasználtam a vizsgához. Úgy érzem, most már rajtam áll, hogy meddig fejlődök. (Férfi)
- Szerintem még egyszer el fogok jönni, részemről volt egy hátrány, hogy nem tudtam teljesen ennek szentelni az időt, pedig megérdemelte volna... (Nő)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése