Vénig László: Őrségben |
Beszámolóm kissé száraz lesz a továbbiakban, de igyekszem röviden felvázolni, mi is található egy ilyen helytörténeti munkában. A helybeli polgármester üdvözlő szavaival indul a könyv, majd mindjárt utána a két szerző - Cziker András és Murvai György - előszava vezeti be az olvasót a témába: hogy miért értékes a nagykárolyi fotografálás.
Különben erről szól az egész könyv. Hogy ne legyenek köldöknézők, szentelnek egy fejezetet a fotográfia világhódító kezdeteinek és fejlődési ívének, majd következik az a történelmi fejezet, melyben a múltbeli nagykárolyi szakfényképészek műhelyeit és törekvéseit mutatják be konkrétan, tételesen.
Ezt követi az amatőr nagykárolyi fotózás részletes története, a klubok (Május 9, Miraj, Delta) tündöklése és bukása, fotósok részvétele a különböző tárlatokon és tevékenységük sajtóvisszhangja. Újabb érdekes fejezetben fotós visszaemlékezéseket olvashatunk egyéni pályák alakulásáról, a fényírással való ismerkedés motivációiról (Almási László, Cziker András, Titus Dobos, Hamvas Ferenc, Ieremi Iosif, Murvai Ervin Szabolcs, Murvai György és Vénig László).
Végül az album gazdag képgalériával zárul (Képek a klub életéből; Fotósok képei - Cziker András, Dobos Titus, Hamvas Ferenc, Ieremi Iosif, Murvai Ervin Szabolcs, Murvai György, Vénig László).
Megilletődve olvasom, hogy a nagykárolyi fotográfia még mindig alkotókedvű nesztora, Vénig László (sz. 1930) szinte valamennyi klubtársának, majd minden nagykárolyi fotósnak atyja és barátja volt. Az ő egyik képét idézem a könyvből, a nagyobb nyomaték kedvéért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése