Ádám Gyula 2010 végén is elkísért egy csobotfalvi betlehemes csoportot Pusztinába és Külsőrekecsinbe, mert úgy találta, hogy a látványos népszokás végighordozása csángóföldi környezetben kimondoittan jót tesz mind a vendégnek, mind a vendéglátóknak.
Sajnálom, hogy a képsorról való jelzés önként vállalt pihenőm idején futott be és immár csak az esemény mögött pár nappal tudok csak kullogni vele, de szerencsére, ez a riport különösen időtálló, mert a találkozást magát örökíti meg - két kultúra közös gyökereinek összeillesztését egy oilyan népszokás mentén, amely lassan-lassan kikopik életünkből.
De vajon így van-e igazából? Ádám Gyula saját fotóblogján végignézhető képsora a tanú rá, hogy a szakrális népi játék érzelmeket és energiákat szabadít föl. A riportból néhány jellemző képet ide is átmentek, ízelítőül.
