A nagy kérdés, amit mostanában mintha gyakrabb és rámenősebben tesznek fel, hogy valójában szabad-e humorizálni, csúfolódni, gúnyolódni olyan szentségekkel, melyek a hazafiság fogalomkörébe esnek? Esetünkben a honfoglalás az, ami szemet szúr egyeseknek, illetve az, hogy ennek ürügyén gyanútlan (?) emberek a gúny, a kicsinálás tárgyává lesznek azért, hogy a fotós a saját, nem éppen szobatiszta szándékait érvényesítse.
Vitázni kell, vitázni jó, ezzel nem is érdemes foglalkozni. Ami engem meggondolkoztat, az egyrészt a humorérzék látványos megfakulása az utóbbi időben, illetve a túlhajtott humorizálás mindenhatóságra törése ott is, ahol éppenséggel nincs helye. Szerintem mindennel lehet, sőt kell élcelődni, de az lehetőleg jó minőségű legyen. Egyed Ufó van olyan éles szemű és markánsan képben fogalmazó fotós, hogy ne legyen szüksége vendéghajként szolgáló szövegekre. Jó, ha a fotóriporternek megvan a véleménye arról, amit lefotóz, de ezt értelmezni hagyjuk inkább a nézőre. Persze, ez is csak egy vélemény - vagyis, mondom én...
A riportban 21 kép által elmesélt történésekből kiemeltem egy kis, szöveg nélküli "történetet"...
Egyed Ufó Zoltán Új Honfoglalás. Mit tud a magyar turista? c. képriportjából
Szerencsére csak pár ember kapta fel a (strand)vizet... Akik szerint vannak témakörök amikkel nem lehet viccelni, azok alkalomadtán egyéb kérdésekben is korlátoznák a szólásszabadságot. Az alapkérdésnél maradva, szerintem bármivel lehet viccelni, a honfoglalástól Trianonig, és szerencsére vannak is viccek, ami azt mutatja a magyarnak van humorérzéke.
VálaszTörlés