Medgyesi névjegy: Kovács László Attila

Kovács László Attila: Vakablak (27. Hmkk-fotótábor)

A sepsiszentgyörgyi fotóművész komor hangulatú, fekete-fehér fotókat válogatott a Fotótanúnak szóló csomagjába. Ebből emeltem ki a legtalányosabbat, amely a maga zárt világában egy klasszikusan hagyományos építészeti elemet helyez a látvány középpontjába: egy vakablakot. S a vakablak beugrójában egy szemnek kedves, mai alak néz vissza ránk - megszeppent fiatalságával, megrendezett mosolyával. Nyilvánvaló mindenki előtt, hogy ez a pillanat olyan csendélet, amin nem holt tárgyakat helyez el a művész, hanem emberrel tölti ki a teret. A vedlő fal mint háttér megidézi a történelmet, behatárolja a földrajzi teret: ahol ilyen ívelt vakablakokat találni, ott a középkori építészetnek más nyomai is vannak. Múlt és jelen sugárzó, ikonszerű összedolgozása: ez a csendélet tárgya. Medgyes szelleme...

Homoródalmási képmutogatás (1)

A sepsiszentgyörgyi Kovács László Attila, bár "veterán" háromszéki fotósnak számít, újonc volt a HMKK 24., homoródalmási táborában. Ahogy számos képe esetében szokta, ezúttal is fekete-fehérben elgondolt fotókat válogatott a fotótanú számára. Úgy látom, hogy ez az a grafikai tartomány, melyben a legtermészetesebb módon vissza kívánja adni a fotó valamikori, veleszületett kvalitásait. A fényben-árnyékban gondolkozás. különösen ősszel, busásan megtérül mindazoknak, akik sose fordítanak neki hátat. A fotós boksát rakó szénégetője, vagy népdallemezét elémutató háziasszonya, tengerifűzére mögül elégedetten kitekintő férfialakja sajátos, ám összehangolt sors-megközelítés - egyazon kártyalapoknak más-más jelképiségű, emblematikus figurái.

Öszzetartozás

Kovács László Attila (a továbbiakban: KLA) képeit nézegetni emlékezetes időtöltés. 2007 óta jár eszemben az itt látható két fotója - azóta több tucatnyi fotóját láthattam, különféle ki- és felállításban, de ez a kettő csak nem került elő, ha csak nem egy prezentáció formájában, ami - ahogy érkezett, úgy hamarosan nyoma is veszett.


Barátom asztalán pillantottam meg a napokban a KépVIDÉK alkotócsoport Háromszéki életképek c. 2007-es albumát, s lapozás közben örömmel bukkantam KLA képeire. Szó se róla, az egész gyűjtemény úgy, együtt, a háromszéki alkotócsoport maradandó fegyverténye s közösségi fellépésének példamutató bizonyítéka, a közös alkotói jegyek vállalásának tárhelye - amiként az előszót jegyző Szonda Szabolcs helyesen megállapítja. Ilyen szempontból markáns testvértörekvések mutathatók ki a Hargita Megyei Kulturális Központ körül kialakult fotós alkotótáborok közösségének szakmai hitvallásával, s érdekes módon, ez az összetartozásra predesztináló szellemi rokonság éppen napjainkban testesül meg egyre több közös projektben.

De KLA képei önmagukban is emblematikusak. Már-már eszköztelen egyszerűséggel, minden fölösleges külsőséget kiiktatva, a legprózaibb módon tud mélyen poétikus és lírai lágyságú lenni egyszerre. Meséi a derengő fények és a tűnékeny árnyékok szövevényéből kikevert arcok, gesztusok és helyzetek, egymásra vetülő síkok révén  tárják fel magukat előttünk, egyesítve nemzedékeket, életközösségeket és egymásrautalt sorsokat.