Összehangolt tárlat

Magyari Hunor fotója

Tavaszi eseményre emlékezünk ma este, a Magyar Kultúra Napjának előestéjén, majdhogy a tél közepén. Tavaly májusban ugyanis, amikor a Hargita Megyei Kulturális Központ sorrendben a 20. fotótáborát rendezte meg a madarasiak szíves vendéglátása és támogatása jóvoltából, a már hagyományos táborzáró találkozón és vetítésen jelenlévő fotográfusok meleg szavakkal idézték föl az ott töltött tavaszi napok élményeit, a madarasiak nyitottságát és vendégszeretetét. 


Az azóta eltelt hónapok során az élmények megülepedésével, a tapasztalatok érlelésével beindult a fotográfusi munkának az a személyes, mindenek előtt az alkotók egyéniségére szabott fázisa,  melynek eredménye a mai nagyszabású tárlat. Az alkotók műhelyeiben megértek azok a szempontok, melyek alapján néhány képbe sűrítve, sajátosan megfogalmazott expresszivitással ki-ki elénk tárja mindazt, amit a múló idő kirostált benyomásaikból. A tizennégy fotóművész által begyűjtött hatalmas dokumentáris anyagból, összességében is értékes, páratlan gyűjteményből most kiemelkednek az önálló életre ítélt és kelt műalkotások, amelyek ezt az itt látható 56 képből álló kiállítást alkotják és magukba sűrítik a mai Csíkmadaras egész lelkületét, életének helyi színezetét. A képeken feltűnő alakok, formák, mesterségek, élethelyzetek, lakásbelsők, építmények, gesztusok, események, ünnepi hangulatok formálisan nem állnák ugyan ki a teljesség próbáját, de éppen mert műalkotásokról van szó, minden kép mögött ott van a pillanat mögötti folyamat letörölhetetlen pecsétje, a művészi láttatás vízjele. 


Hadd álljon itt a protokollárisnak tűnő, de mégis elmaradhatatlan és szükséges névsorolvasás (külön-külön a nevekre kattintva elérhetők az illető fotósról szóló korábbi, madarasi bejegyzés): 


Ádám Gyula (Csíkszereda), Antal Imre (Bécs, Ausztria), Balázs Attila (Székelyudvarhely), Bálint Zsigmond (Marosvásárhely), Erdély Bálint Előd (Székelyudvarhely), Găină Gerendi Dorel (Kolozsvár), Haris László (Budapest), Henning János (Sepsiszentgyörgy), Homoga József (Salgótarján, Magyarország), Kása Béla (Tordas, Magyaroszág), Magyari Hunor (Székelyudvarhely), Molnár Attila (Csíkszereda), Szentes Zágon (Kolozsvár), Veres Nándor (Csíkszereda).


A kiállító fotóművészek csak annyiban emlékeztetnek egy zenekar tagjaira, hogy jól érzik magukat csapatban, s ugyanabban a tárgyban érdekeltek, viszont mindenki a maga módján, a saját kedvére és meggyőződésére és felelősségére, szabadon "muzsikál", mutatja meg alkotásaival önmagát, s mégsincs hangzavar, kakofónia. Azt is mondhatnánk, hogy a közös szereplés igen sok esetben még ki is emel egy-egy alkotást önértékének esetenkénti szerénységéből, s további újabb tónusokat, értelmezést nyerhet. Ilyen szempontból a "karnagy", a kiállítás szervező felelőssége óriási. Szerencsére, a Hargita Megyei Kulturális Központban ezt a szerepet következetes, kiszámítható értékrenddel bíró, hozzáértő, közösségi érzelmű ember vállalta magára a kezdetektől: Ádám Gyula, aki gyakorló művészként is kitűnő partner. Miért ne mondjuk ki, hogy a fotótáborok vonulata és hozama, az a mód, ahogyan kiterebélyesedtek és alkotó műhellyé váltak, immár kitörölhetetlenül hozzátartozik az ő fotográfusi életművéhez.

Kultúra napi készülődés

Ádám Gyula plakátja

Pár napig "jegelem" az Együtt-lét pályázat díjazott képeinek kommentálását, hiszen holnap, a Magyar Kultúra Napjának előestéjén a Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) égisze alatt fotótárlatot készülök megnyitni az intézmény által szervezett 20., tavaly májusi csíkmadarasi fotótábor anyagából.


A tavaly május 28-június 13 közötti bejegyzéseimben sorra bemutattam egy-egy kiállító fotóművész első pillanatban is kiemelkedőnek látszó tábori zsákmányát. 


A blog látogató számlálója híven jelzi, hogy éppen ezek közül a képek közül nem egyet azóta is rendszeresen fölkeresnek az idelátogatók. Továbbá, a kiállítás rendezés közben falra kerülő 56 kép között örömmel látom, hogy jó pár kiállta az idő próbáját is. Sőt, úgy hallom, hogy néhányan azóta nemzetközi pályázatokon is felhívták magukra a figyelmet, díjat nyertek.


Jelenleg a tárlatnyitó szövegén dolgozom, így most csak az alkalomra készült kultúra-napi plakátot mellékelem sietős soraimhoz, holnap pedig a megnyitó szövegét is olvashatják majd itt.

Garadosi panoráma

Csíkszeredai hagyomány, legalább is két-három esztendeje, hogy január 21-ét, a Himnusz születésnapjáról - amit a hivatalosság a Magyar Kultúra Napjának kiáltott ki - fotóparádéval emlékeznek meg. Nem, mintha e székely vidéken nem lenne honos a kultúra egyéb válfaja, de a sokat markolás helyett a Hargita Megyei Kulturális Központ azt mutatja föl, amiben hagyományosan a legjobb és a legkövetkezetesebb: fotótáborainak örökbecsű anyagát.

Most éppen a tavaly májusban megtartott csíkszentdomokosi táborozás képeiből rendezett kiállítást.

Ádám Gyula itt látható két felvétele tulajdonképpen riport, műhelymunka: azt dokumentálja, hogy milyen események kötődnek - többek között - egy több napos fotós táborozáshoz.

A felső fotó révén egy májusi helyi népszokás kellős közepébe csöppenünk: baloldalt, a népviseletbe öltözött tömeg szárnya a búzaszentelés áhítatában érdekelt, a jobboldalon elszórtan elhelyezkedő fotósok pedig a közös téma eredeti megközelítésében. Jól tudják, hogy Csíkszentdomokoson, a Márk napjához legközelebb eső hétvégén a vasárnapi nagymisét követően templomi és világi zászlók alatt vonulnak szép számmal a Hegy nevű dűlőbe a falubeliek, hogy Isten áldását, segedelmét kérjék a vetésekre. A község hagyományőrző arcát, vasárnapi szokásait, ünnepélyes vonulását, a tavaszi tájat, a földhöz és a terméshez fűződő tömegáhítatot, remek emberi portrékat, életképeket, panorámát stb. lehet itt ingyen és bérmentve, egy kis ügyességgel és odafigyeléssel begyűjteni. A fotós látószögének értelme e kettős történést egyetlen képen megörökíteni.

Az alsó kép még a táborba indulás előtt készült, a HMKK egyik irodájában, ahol a fotótáborba készülődő fotósok találkát adtak egymásnak. A jobboldali, háttal ülő fotós Bálint Zsigmond Marosvásárhelyről, aki mostanig valamennyi HMKK-fotótáborban részt vett, középen Gaina Dorel kolozsvári fotóművész, egyetemi oktató ismerkedik a csíkszeredai hangulattal, ami láthatóan roppant tetszik neki, baloldalt pedig a fiatal nemzedékhez tartozó Molnár Attila - amúgy Gaina egyetemi tanítványa - tüsténkedik a két veterán körül. Fiatal és tapasztalt fotósok találkozó helye valahány fotótábor, egymásra termékenyen ható impulzusokkal. A Garadosi panoráma című, január 21-ére időzített tárlat kapcsán még lesz néhány megjegyzésem a májusi kalandhoz. Egyelőre örvendek, hogy a fotó megint fő helyre került a kultúra csíki értékrendjében.