Dancs Artur az óceán túloldaláról nem csupán a segítségemre siet, de egy érdekes galériára hívja föl a figyelmünket.
Torontói és budapesti tartózkodásaim idején magam is tapasztalhattam a metróújság nagy népszerűségét. Ami nem kimondottan annak szólt, hogy a Metro-t (Budapesten: Metropol) ingyen terjesztik, hanem fürge, minden lényegesre kiterjedő, tömör tájékoztatásának. Nem fulladozik a teméntelen reklám özöne alatt és gondja van, hogy minden elképzelhető olvasókategóriának nyújtson valamit.
Érdekes megfigyelés: általában az ingyenes újságok is csak akkor örvendenek népszerűségnek, ha az olvasók érdekesnek és érdemesnek találják az olvasásra. Különben a kutyának se kellenek...
Íme Artur levele:
"Minden nap elolvasom a Metro újságot, biztos a Te kezedben is megfordult, hisz a világ minden táján megjelenik, így Budapesten is többek közt. Ma az általuk rendezett nemzetközi fotópályázat nyertes alkotásait mutatták be. Rákerestem a teljes galériára, érdemes végiglapozni, fantasztikus képek vannak benne..."
A levélhez mellékelte kedvenc képét, s igazat kellett adnom neki: számomra is a Nincs jövő című a legbeszédesebb, a legjelentésesebb. (Emberek kategória, szerzője az ír Hazel Coonagh. Amit jelképesen sugall, az gondolom, mindannyiunk számára világos. Az életkép maga - a helyszín, a díszlet, a magányos szereplő, a színvilág - a jelenkor megkövesedett lenyomata. Régészeti lelet a jelenről - kár, hogy a pályázat nem minden résztvevője érzékelte világunk ellentmondásos kettősségét, rétegződését, és megmaradtak a csinos érdekességeknél...
