Templomok fotósa

Nem szép dolog beskatulyázni egy alkotó embert, hát még, ha valaki olyan tehetséges, mint Magyari Hunor. Ráadásul nagy munkabírású is - bebizonyította ezt jó pár HMKK-fotótábor keretében is. De leginkább azzal a 15 kötetnyi templomfotóval igazolta "hiányzásait" a fotográfia civilebb területeiről, amelyeken az Erdélyi református egyházkerület templomait sorra és kitartóan megörökítette.

Teljesítményére felfigyelt az Új Magyar Szó, amely alapos interjút (Templomaink fotókrónikása: Magyari Hunor) közöl az esztendők szívós munkájára visszatekintő fotográfussal. Érdemes elolvasni, már csak azért is, mert kiderül belőle, hogy akárcsak bármely kiugró teljesítményt, a templomokat jól és kifejezően fotózni nem könnyű feladat. Arra is rádöbbenhet olvasás közben az ember, hogy faluról falura, helységről helységre bolyongásai közben Magyari Hunornak ritka pontos rálátása nyílt nem csupán a templomaink helyzetére, de az erdélyi demográfiai állapotokra, a szórványban élő magyarság gondjaira.

Magyari Nándor: Pusztulás

Érdemes felfigyelni az általa említett apró, de beszédes jelekre: "Ami legelőször szembetűnik számomra, belépve egy templomba, hogy van-e virág az Úr asztalán. Ha nincs, általában az már a vég kezdetét jelenti. Legtöbbször itt már nincs gyülekezet, vagy csak ritkán tartanak már istentiszteletet. De mesélnek a varrottasok, a padon felejtett szemüvegek az énekeskönyvek mellett, a pókhálók és sajnos a műanyag virágok is."

Tíz év alatt hosszú utat járt be Magyari Hunor, s eljutott egészen Galacig, Konstancáig is. Valósággal "doktora" lett a témának, úgyhogy bátran elvállalhatná a Királyhágómelléki egyházkerület feltérképezését is (amennyiben igény van rá), sőt, unitárius vonalon már elnyert pályázatnak kell hogy többedmagával eleget tegyen.

Magyari Hunor: A toldalagi templomban