Egy kovácsműhely egész arzenálját rendelte fotója alá Szőcs Lehel a medgyesi fotótáborban, s felvétele klasszikus mesterek portréira emlékeztet, amikor az embert lehetőleg totális környezetében, munkájának és életének eszközei, díszletei között ábrázolták. A boldog és megnyugvást hozó összevisszaság, ami erről a fotóról árad, olyan sarokponttá avatja a kép színhelyét, amelyen életek és sorsok fordulnak meg, mert a kovácshoz egyszer az életben mindenki eljut, ha másként nem, a múló idő emlékösvényein. Szép, igaz felvétel ez az életkép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése