Közel hetven évvel ezelőtti történésről szóló dokumentumra talált Molnár Attila s tette fel értékes, ritkaságoktól gazdag honlapjára 1940 szeptemberéről, amikor Erdély-szerte vonult a magyar hadsereg a második bécsi döntés után. A fotó külön érdekessége, hogy a csíkszeredai eseményeket egy ismerős, beazonosítható fényképész készítette, akit városa és szűkebb pátriája nyilvántart, s akiről urszu2 blogomon magam is írtam Neves csíkiak tárlata c. tavaly márciusi bejegyzésemben; és ezt Attila idézi is! Ez a fajta interaktivitás, az összeillő, ám elszórt, látszólag véletlenszerűen egymásra találó valóságrészletek egységbe rakása külön erénye a világhálónak.
Andory Aladics Zoltánról így megtudjuk, hogy bár eredetileg nem Csíkszeredába való, élete nem csak erdőmérnökként (ez az eredeti hivatása), hanem fotográfusként is összefonódott a város életével. Olyannyira, hogy 1930-ban az akkori körülményekhez képest modernül felszerelt fényképészműhelyt nyitott, s attól kezdve nagy megbízhatósággal és valósághűséggel fotózta a város történetének legfontosabb eseményeit. Hagyatékát természetesen jó lenne az ismertség szintjén közkinccsé tenni. A megyei könyvtár, Molnár Attila s talán jómagam is megtettük erre felé a magunk kis apró lépéseit, de ezek mind csak szerény impulzusok lehetnek affelé, akinek betekintése és késztetése is van rá, hogy nekilásson a rendszerezésnek és az értékelésnek.
Tudom, ez most egy kicsit úgy hangzik, mint amikor valaki nagyképűen feladatokat osztogat másoknak, pedig nem az, itt inkább magamban beszélek, morfondírozok, s beledobok még egy követ abba a tóba, ami állni látszik - hadd csobbanjon. Hátha egyszer meghallja s úgy hallja meg valaki, ahogyan azt érdemes.
