Só(remény)

Fekete Réka remek só-riporttal lepett meg. Blogjában találtam rá - napok óta tudok örvendeni neki.


Persze, tudom: a só hálás téma. S különösen a Sóvidéken barangolva, kiprovokálja az emberből a vizuális érdeklődést. Kristályos világa annyira látványos, hogy a legritkább szépségekével vetekszik. Nem csodálnám, ha egy fotós akár rajongásig menően bele is szeretne.


Nézem a Sószorosról készült képsorból kiragadott felvételt. Ez a Parajd közeli természetvédelmi terület sokakat megihletett már. És még sokan kerülnek majd ezután a bűvkörébe.

Isten áldja!

Fekete Réka köszönő figurája nagyszerű, jól elkapott életkép. Kellenek a fotósnak az ilyen szerencsés pillanatok, nagyot nő az önbizalma tőle, s ebből meríti az erőt a későbbi kudarcokhoz.

A Székelyudvarhelyen élő, magát amatőr fotósnak nevező alkotó az Exposia alkotócsoport tagja. Blogján látni lehet, melyek azok a területek, képi lehetőségek, amelyek között ő otthon érzi magát. Hétfőn Szegeden nyílik közös kiállítása (Balázs Ödönnel), A vidék kitárul címmel, amelyben a vidéki élet apró rezzenéseiről hoz székelyföldi látleleteket. A kiállítás anyagából kiemelt Isten áldja! c. képe mintha a fő gondolat hordozója is lenne egyben; a felénk köszönő, kalapját emelő sükői férfi jól felismerhetően hazai pályán van - csakis ott köszöntheti ennyi lezser otthonossággal a fényképeszkedő vendégeket, akikre azzal a fickós derűvel mosolyog, amivel megszokott társaságában a legjobb tréfákat elsüti, a legízesebb történeteket elmulatja. Pittoreszk figurája a vidéki életnek, anélkül, hogy bohóz szerepet játszana. Egy kicsit az erdélyi közvetlenség, lelki közelség valóságának hordozója is. Nem áll le bizalmaskodni velünk, csak egy pillanatra állt meg, a kedvünkért, de már indul is tovább, dolgára, csak ő tudja, hogy az miben áll, még hosszú a nap, volt szerencsém, Isten áldja!