Nagyasszony

Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva 1971-ben, lakásuk ablakában
közös produkciójuk emlékfotójával (Rómeó és Júlia)

Tegnap délután érdekes riportot láthattunk az m1-en a magyar fotográfia nagyasszonyával, Keleti Évával (Ez az élet). 28 percen át beszél nekünk életszenvedélyéről, hogy miként térítette el egyetemistaként a fotózás s hagyta abba vonzása miatt a szervezett tanulást.Kis korában a balett, a tánc világa vonzotta, de nem volt hozzá elég képessége, viszont fotósként mindenek előtt a kulisszák világában sikerült nagyot alkotnia.


(Ha ezért dicsérik, kissé meg is keseredik, hiszen életművéhez hozzátartoznak azok a kemény évtizedek, amiket a Magyar Távirati Iroda fotósaként lehúzott, illetve az Új Tükör független, teljhatalmú képszerkesztőjeként sikerült - egészen a lap rendszerváltozás utáni megszűntéig - nagyot alkotnia.)


Úgy élte ki félbemaradt karrierjét, hogy tánc helyett érdemes nézőként leste a színpadi produkciókat, s az ihletett pillanatokat, az önfeledt játékot, legyen szó drámai színházról vagy táncos produkcióról, remekebbnél remekebb fotókkal honorálta.