Trója

Tegnap és ma este Trójában jártam. Persze, csak gonbdolatban, egy 2007-ben készült, két részes német életrajzi film jóvoltából, melyet a bukaresti közszolgálati tévé közvetített... Lassan megszokom, hogy immár inkább így fogok utazni életem végéig, mert ami engem igazából érdekel egy ilyen kalandból, az tulajdonképpen az emberek lelkében lezajló találkozás és rácsodálkozás a változó világra.

Heinrich Schliemann élete, sorsa, tettei sokkal érdekesebbek, semhogy a róla készült filmet valamiképpen is túlbecsüljük. A szakma szabályainak nagyjából megfelelt, de inkább csak arra jó volt jó, hogy átgondoljam az egész életét és vagyonát a legendának-mesének hitt Trója feltárásának szentelő egykori kereskedősegéd belső motivációját, azt a mesteri mítoszépítést, amivel régészeti kutatásait megkoronázta.

A három képből összeállított dokumentum készítői után most nem látom értelmét nyomozni; fontosságuk e helyen az, hogy reálisan, szépítés nélkül körvonalazzák azt, ami a filmben látványos, teatrális és megragadó. Az itteni Sophia távolról sem olyan szép mint a filmen, viszont görögebb, s inkább elhiteti velünk a megszállott régész ama vágyát, hogy az ókori város felfedezésekor egy szép görög nő is legyen mellette, aki Helénára emlékezteti.

De maga a fotó őrizte Schliemann is polgáribb, irodakukacabb, mint a filmen felvonultatott izmos, jól megtermett birkózótípus, aki minden eszközzel képes fölvenni a harcot midnazokkal, akik géncsolni akarják, fantasztának, őrültnek tartják, de persze, szívesen beülnének az általa megkezdett, ígéretes ásatások vezetői székébe.

Középen Priamosz kincse látható, amiért kalandfilmbe illő élet-halál harc folyt a filmen, s ami Schliemann felfedezésének egyetlen kézzelfogható eredménye. A romok ugyanis, amelyekre bukkant, mint kiderült, nem Trójához tartoztak, egy jóval régebbi települést ásatott ki embereivel, miközben gyanútlanul és felületesen vágták át azt a felsőbb szintet, amelyben a trójai maradványok lapultak.

Nyereség és veszteség, zsenialitás és amatőr felületesség fonódott össze e történelmi figurában, akit azért lehet szívből irígyelni, mert egy olyan eszmény után vetette magát egész életében, ami értelmet, távlatot és szépséget vitt élvezetekben nem túl bővelkedő sorsába.

Bosnyák piramisok

Nagy vonzereje van a Szarajevótól 32 km-re, Visoko városának közvetlen közelében, a Visokica hegyen feltárt piramis-együttes: a Nap Piramis, a Hold Piramis és a Sárkány Piramis. Felfedezőjük és feltárójuk Semir Osmanagic nevezetű amatőr régész, aki Amerikában él és beutazta a világ ősi kultúráinak főbb színhelyeit.

2005-ben bukkant a hegyben rejtőző piramisra, részt vett az ásatásokban s a helyszín ma már felkapott idegenforgalmi látványosság. A leletek eredetét még vitatják, de hogy van ott valami, az tény - bizonyítják a székelyudvarhelyi Berecz Edgár itt közölt fotói, amelyek 2007-ben készültek. Az amatőr fotós és érdekfeszítő útirajzok szerzője az alábbi kommentárt fűzte képeihez:

"A Hold Piramishoz vezető utat nem volt nehéz megtalálni, elég volt a piramis szót kiejteni, s a helyiek csöppet sem palástolt büszkeséggel már mutatták is az utat. Közben előkerültek az útjelző táblák is, továbbá más piramiskutató autósok csapódtak hozzánk. Mi meg az előttünk járókat követtük figyelemmel.

A Hold Piramis kint van a város végén, a Nap Piramishoz címzett vendégfogadóval szemben. Egy szakaszon jó út vezet felfelé, majd egy ingyenes parkolóban otthagyhattuk járművünket, ahonnan gyalogosan kellett tovább kapaszkodnunk a hegyre, ami a hegyoldalban alaposan kitaposott turistaösvényeknek köszönhetően nem esett nehezünkre. Az ösvényeken mindenféle turistával, kíváncsival és piramisrajongóval találkoztunk, köztük hölgyekkel, akik gálacipőben szánták rá magukat a hegymászásra. A tájékozódást megkönnyítendő, majd minden lépésre feliratos táblák és a Rotary Club nevével szignált nyomjelző szalagok irányították az újdonságokra és kalandokra felkészült látogatót egyik ásatástól a másikig. A többséghez hasonlóan mi is szorgalmasan végigjártuk a feltárásokat, ám a különböző lyukakat és köveket szemlélve úgy tűnt, hogy a Hold Piramis erősen beugratás-gyanús. Csodálom az ásatásokban résztvevők szorgalmát, kitartását és nem mindennapi hitét, amivel képesek voltak délibábos álmaikat kergetve letarolni az erdőt, elhordani a rengeteg földet, követ és miegymást és felszínre hozni e ritkaságszámba menő geológiai képződményeket, amelyek első látásra annyira mesterségesnek tűnnek, hogy a laikus könnyen azt hiheti, emberi kéz munkájával áll szemben.

De nem bocsátkoztunk vitába se egymással, se a többi bámészkodóval a kőlapok vagy kőpadlók eredetét illetően, inkább hitetlen tamásokként csóváltuk a fejünket, és miként jólnevelt látogatókhoz illik, továbbmentünk. A csúcson aztán bebizonyosodott, hogy hamarosan az egész hegy úgy fog kinézni, mint egy sajtdarab, egérjárás után, mert bármerre mentünk, mindenütt kiásott „szobákra, termekre” bukkantunk. Az ásatások megszállottjai számára valóságos tábort építettek fel, konyhával, szálláshelyekkel, villamos energiával és minden egyéb szükséges dologgal ellátva. De az idelátogatókról sem feledkeztek meg, ők kényelmes padokon ülve, asztalról és napernyők oltalmában fogyaszthatják el a magukkal hozott elemózsiát vagy a TÁBOR boltjából vásárolt sört, üdítőt és ásványvizet. Mert az út porát és a csalódás kellemetlen utóízét illik leöblíteni legalább egy üveg sörrel. Mi ugyan nem számítottunk semmire, de Kecske útitársunk legnagyobb örömére a sört azért bevágtuk, nehogy kilógjunk a sorból. Az eladó szerint jó napokon olykor 250 üveg sört is elad. Közvetlenül a TÁBOR mellett egy nejlonnal lefedett feltárást is megcsodálhattunk, itt egy szobát és egy kutat tártak a látogató elé, amelyekről kiderült, hogy annyira van a szoba és a kút fogalmától, mint Makó Jeruzsálemtől. A helyiségben egy hatalmas poszter hirdette: malájföld vezető embere is híve a piramisizmusnak, és nem csekély összegekkel járult hozzá a kutatásokhoz.

Nekem a legjobban az tűnt fel, hogy sehol sem láttam szorgoskodni a National Geografic, a Euronews vagy a Discovery stábját, pedig egy ilyen történelemformáló helyen illene szemmel követniük az eseményeket és naprakészen tájékoztatni a legújabb leletekről.

Sajnos, az egész feltáráson nem láttunk egyetlen árva cserepet, csontot, de még pattintott kőből készített kaparót sem. Úgy néz ki, hogy a Hold Piramis még abban a korban készült, amikor ezeket az eszközöket nem használták, az pedig a dinoszauruszok előtt lehetett. Szavamra, Erich von Däniken eljöhetne ide egyszer anyagot gyűjteni legújabb meséjéhez..."

Azóta biztosan jócskán felszaporodott a látnivalók köre, választéka és az elmélet is kinőtte magát. De hát ezekhez a képekhez ezek a magyarázatok illettek...