Pár évvel ezelőtt bizonytalanul kopogott a fotós világ ajtaján a csíkszeredai Bodor Zsolt. Kedvesltem az ambícióját, azt, hogy sose tört le, ha kritikát hallott.Aztán, ahogy az lenni szokott, lassan kinőtt az isten markából. ma már jó fotókat is csinál. Az élet úgy hozta, hogy mindennapi munkájában is sűrűn használja a fényképező gépet, persze, nem kimondottan művészi indíttatásból.
De a fotó már olyan, hogy gyakorolni kell. Mint a lélegzést. Így ér el az ember, akár véletlenül is, olyan rafinált hatásokat, mint ez a párhuzamba állított képvilág: a falon lévő, mely életesnek hat, s az ablakon túli, amely mesterkélten szokványos, akár egy jó napot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése