Mindig öröm volt számomra fiatal, új utakat taposó fotósokat fölfedezni. A marosvásárhelyi Tamás András akkor kezdett el sminkelés nélkül körülnézni társadalmi környezetében, amikor mindenki tudta, hogy az ingázás egy embertelen életforma, a társadalom viszont nem hogy nem tett ellene semmit, de még bátorította is a személyiségromboló kétlakiságot.1986-ban a fiatal elektromérnök egy tárlatnyi ingázó sorozatával robbant bele az erdélyi fotográfiába. Azóta is ott van, az élvonalban, szociográfiai érdeklődése szerencsésen kiegészült néprajzi szenvedéllyel is. Az Útitársak c. tárlat anyagából itt láthatnak egy csokrot, mellette korabeli kritikám szövege is megtalálható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése