2009. március 23., hétfő

Borvíz

Ádám Gyula vasárnap megajándékozott 12 "szép" képpel. A jelzőt ő írta le, de csöppet sem tévedett, mert pdf-ben mellékelt fotói ember- és tájábrázolásának remekművei.

Itt most csak egyről rántom le a leplet, mely egy erősen vastartalmú borvízforrást ábrázol, a maga vad és rendezetlen festőiségében. Olyan, mint egy fájdalmasan szétnyílt, eltátott száj, amelyből véres nyál csorog le, havasi növények és mohos kövek között. Döbbenetesen élénk a két alapszínből és annak tucatnyi árnyalatából építkező színvilág. A képen hangsúlyosan ott van az is, ami tulajdonképpen nem látszik: a föld mélyének titokzatos üzenete, a forrás világra nyíló lélegzete, mely nyirkosan elszivárog lefelé, amerre a patakok igyekeznek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése