Elefánt

A nyolcvanas évek elejéről való képpel állok ma elő: számomra annyira kedves, hogy sűrű időközönként elő-előveszem és azt keresem rajta, hogy mi az, amitől sosem vagyok képes ráunni? 


Tárgya meglehetősen egzotikus, a távoli szavannákat, Afrika titokzatos világát idézi - igaz, egy állatkerten átszublimálva. 


Szórke betonkonstrukció érdes, anyagszerű részlete látszik, s a rajta tátongó, nem túl nagy résen át egy elefántláb tűnik elő - mintha csak a betonidomból nőtt volna ki, vagy legalább is szorosan hozzá tartozna.


Ennyi a kép. Szinte semmi, már-már absztraktul, tetszőlegesen kimetszett részlet a világból, ami mégis azt sugallja a legapróbb porcikájával is, hogy minden, de minden összetartozik ebben a kaotikusan is egymásba illeszkedő rendszerben, amit a természetbe ágyazódva valamennyien alkotunk.


Moldvay Katalin, a képet készítő fotóművész, végzettségére grafikus, valamikor a szartmári színház díszlet- és jelmeztervezője, azóta se hagyott fel a fotográfiával. Igaz, lazított egyet életének határain, de újabban ismét sűrűn jelentkezik, mindenek előtt a Káfé főnix honlapon, ahol friss fotói mellett megtekinthető az a sorozat is, amit az Előre Naptár archívumában tőle sikerült megőriznem. Hatásos, karakteres fotográfiát művel, lágy líraisággal beoltva.