Debreczeni Éva lapszerkesztőt - aki szabad idejében ír, fotózik és internetes portált is szerkeszt (Káfé főnix) - ágy ismerem, mint aki syóban vagy képben egyformán érzékenyen leképezi a világ hangulatát, sugallatait és anélkül, hogy nyílt ítéletet mondana, ábrázol, tükör elé állít.
Itt közölt fotóját a Káfé főnixről vettem kölcsön. A kép sajátosságai jellemzőek a Debreczeni Éva által művelt fotográfia legjavára. Tárgyakat, mikrokörnyezeteket passzít össze, életmetszeteket készít élettelen tárgyakból, élet-díszletekből, amelyek mögött a képzeletünk megláthatja mindazt, ami egy átmeneti életforma értékrendjében kavarog, leülepedni képtelen.
Európa, Lenin, nemzetiszínű kokárda, talmi díszek a trófeának szánt kupán, a gagyi (műanyag) virágcserép, a kopott, zsíros fények a dilettáns bronz mellszobron, a hanyagul otthagyott feljegyzések, a hevenyészett oltárszerűség, még ha meg is rendezett, letagadhatatlanul viseli magán a rendezetlenség hitelét. Nem a tárgyak maguk, hanem az értékek zűrzavara az, ami e képen autentikus. És ez a Debreczeni-kép igénytelen, de figyelemre méltó kvalitása is egyben.
A szerző fotógalériájába e sorra kattintva lehet belépni!
Ez tényleg nincs megrendezve, az íróasztalom előtt álló szekrény tetején látom minden nap e vicces és az idők során spontán összeállt költői csendéletet a munkahelyemen... Élesebb felbontásban látszana, hogy a kupa gömbölyű felületén tükröződik a fotós feje és a számítógép billentyűzete... a virgács is fontos, a Mikulástól maradt...:-)
VálaszTörlés