Blogvizitek (2) - KK fotómúzeuma

Rég nem jártam Kincses Károly "fotómúzeumában". Pedig hónapokkal ezelőtt nagy elszánással kerestem föl, szinte naponta a blogot, de úgy látom az utóbbi időben, hogy a jeles fotóesztéta és -történész valahogy elkedvetlenedett, ritkábban ül a gép elé, hogy tudásának morzsáiból részesítsen bennünket.


De azért, amit ott találunk, arra kivétel nélkül illik odafigyelni. Egy november eleji bejegyzés például egy egészen kiváló magyar fotóriporter, Escher Károly jelentőségéről, életpályájának alakulásáról mond el igen tanulságos adalékokat. Többek között jelzi, hogy nagysága azért nem tudott világhírűvé emelkedni, mert - másokkal ellentétben - otthon maradt. Pedig:


"Az elsők közt volt Magyarországon, aki valóban képekben beszélt és képekben is gondolkodott. Nem politizált, soha nem tartozott egyik csoporthoz sem, talán ezért maradhatott mindvégig rendíthetetlen humanista" - állítja Kincses. 

Escher Károly: Fogságból hazatérő
honvéd

Egész pályája a huszadik század ívén nyugszik, ő pedig ott van a fotográfia és a képírás minden kulcsfontosságú eseményénél. A blogíró fel is vázolja nagy vonásokban, mi mindent fotózott ez a fáradhatatlan riporter. És ebből az derül ki, hogy - gyakorlatilag szinte mindent. Az egyszerű hétköznapi helyzetektől kezdve a legmagasabb politika és diplomácia világáig terjed az ív. Sok remek képet és néha gyengét is. De a gyengéken is rajta van a bélyeg: a valóságlátó precízsége, szakmai igényessége. Ún. "rossz" képei sose technikai szempontból rosszak, hanem csak mert az idő szűntelenül rostál. És a számolatlanul sokból nem mindegyikre üti rá a pecsétet.


Tavaly év végén három kiállítása is nyílt egyidőben Budapesten, a művész újrafelfedezése jegyében. Korábban inkább dokumentáris, személyiségportréit tartották nagyobb becsben, ma előtérbe kerülnek életképei, riportjai a magyar valóságról.


Kincses Károly tudása, tapasztalata kincsesbányával ér fel. Szeretem fanyar, visszafogott stílusát. S önzően elvárnám, hogy gyakrabban meséljen. Szabadon, mintha csak magának. Mert ezáltal is nekünk mondja azt, ami nélkül nem tudnánk a fotográfiát a maga teljes értékében becsülni.