Pár napra kölcsönkaptam, nézegetés végett, egy súlyos, nagy formátumú fotóalbumot: a felvidéki Huszár Tibor fotóművész retrospektív gyűjteményét. Anyagának jó részét jó körülmények között meg lehet szemlélni a www.tiborhuszar.com honlapon.
Az 1952-ben született fotóművész - ha csak az album képei után ítélünk (de miért ne tennénk? hiszen egy művészt a legjobban az alkotásai jellemeznek!) - beutazta a fél világot, s nem országokban, hanem kontinensekben méri a teret. Képeszménye a dokumentarizmusba oltott mívesség; képei úgy adnak hírt egy helyzetről, egy környezetről vagy annak részletéről, hogy akár mögéjük tudjuk képzelni mindazt, ami a felszín alatt, a láthatatlan tartományában marad.
Nem álltam meg, hogy az album két összefüggő képét ne illesszem feljegyzéseim közé. Már csak azért is, mert érdekes kontrasztot véltem fölfedezni a téma és az ábrázolt valóság elemei között. A zimbabwei Tengenenge környékén készült felvételeken szoborkészítő mestereket és egy valóságos afrikai szoborparkot láthatunk, a maga mindennapi működésében. Ami a képeken egzotikum, az kimondottan tárgyi: az emberek, a szobrok stílusa, az alkotók, az építmények s némileg a növényzet. De ezek annyira kötődnek a konvenciókhoz, hogy a tekintet rövid idő múlva túllép az idegenség gátján, megbarátkozik a mássággal, fölfedezve benne azt, ami égtájtól, származástól és hagyománytól függetlenül közösen emberi; arról a tanulságról beszélek, hogy az alkotáshoz két dolog szükséges - az alkotó ember szelleme és a keze. A többi ráadás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése