Kincseskamra

Ádám Gyula a napokban kiutazott Abásfalvára, hogy az ott Advent utolsó vasárnapján megnyitott fotótárlat anyagát hazahozza. Ezúttal szervezőként tette meg a fél napra tervezett oda-vissza utat, de a benne örökké résen levő fotográfus nem állta meg, hogy a feladat elvégzésén túl egy félórácskát ne fényképezzen a helyszínen.


A tucatnyi, egyetlen portán készült fotó közül ez az ellenfényben készült házbelső számomra különös varázzsal bír. Magam neveztem el "kincseskamrának", hiszen a színeiben az óarany ragyogását kiemelő telt árnyékok, sejtelmes képderengések, a nemesfémrudakként lógó, felfűzött kukoricacsövek drapériája, a vele párhuzamban futó mennyezetgerenda, a fényben álló szerény, de teremtően uralkodó alak a két zsák között - mindez az egyszerű, patriarchális, természetközeli élet mérhetetlen gazdagságára, egyre megfizethetetlenebb értékeire emlékeztet.


Nincs semmid, és mégis, Te lehetsz a világ legszabadabb, annak hívságaitól legóvottabb embere - egyáltalán, lehetséges ez? Nem csak a szépség káprázata játszik velünk?


A fotós mindenesetre tudja rá a valóságos választ: képei bizonyítják, hogy kincseskamrában járt...