Tárlat tárlat hátán...
Tavasszal szorgalma-
sabbak lennének a fotósok? Az emberiség - és mondhatni, az egész élővilág - mindenesetre aktívabb, mint minden más szakában az évnek. A mindennapok rendje szerint ugyanis a tél túl hideg, a nyár túl meleg, az ősz túl esős - egyedül a nyár reményteljes, enigmatikus, biztató...
Bálint Zsigmondnak tegnap nyílt mesés mezőségi fotóiból kiállítás a marosvásárhelyi Várgalériában. Vastagfalú, patinás helyiségekben. (Úgy látszik, Erdélyben a történelmi maradványok rendre művészi alkotásokkal népesülnek be - és jó, ha benépesülnek!)
A fotóst jól ismerem még fekete-fehér korszakából, amikor a Mezőség és a Sóvidék falvait járva néprajzi érdeklődéssel és szorgalommal fotózott mindent: gereblyétől a szalmakalapon át a fonóbeli életjelenetekig. És most, a hetvenen is túl járja a terepet. Pedig élhetne eddigi terméséből, megszámlálhatatlan sokaságú trófeáiból. De őt a feldolgozás mellett még mindig a begyűjtés varázsa élteti. Éppen csak megnyitotta kiállítását, s már igyekezik is Csíkmadarasra, a 20. HMKK-táborba, amelynek egyik kiemelt meghívottja. Mint olyan, aki eddig valamennyi tábort megtisztelte jelenlétével. (Akárcsak Ádám Gyula, aki a tárlatról szóló képes híradást hozta blogjában; a képek pár órával a verniszázs előtt készültek...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése