Látlelet

E tegnap készült fotó szerzője egy székely-

udvarhelyi stúdió fotográfusa. Nevét nem tudom, de talán most nem is lényeges. A kép maga tipikus emlékfotó, mely 11 órakor készült és délután 4-kor már a kezünkben volt. 17 példányban. Ahányan rajta vagyunk a képen.

A kép "mondanivalója": megörökíteni azt a 17, hetven év körül járó embert, akik valamikor a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakjának 1957-ben induló első évfolyamát alkották. Ennyien élték túl az eltelt évtizedeket.

A felvétel profi munka. Valóságos élvezet volt a fotós vezényszavainak engedelmeskedve összetömörülni, majd belederűsödni a képbe. Munka közben tudtunkra adta, most abban munkálkodik, hogy úgy adja vissza mindenokünk fizimiskáját, hogy számunkra kellemes élmény, benyomás legyen elő-elővenni ezt a képet. Nem tudom, mi a titka, de a csoda valóságosan is megtörtént: mindenki, aki a képen van, egy-két fokkal jobban néz ki, mint az életben. Kevésbé gyűrött, kevésbé gondterhelt, dekoratív és sikeresnek látszik. Apró, kegyes hazugságok ezek, amik akár igazak is lehetnek. Fogadjuk hát ezt el látleletnek, a magunk számára - és talán mindazoknak is kiinduló pont lehet a jövőben, akik szemében ez a viharvert csapat valamiféle jelentőséggel bír majd. Nem áltatjuk magunkat, de azért jó felkészülni minden eshetőségre...

Hátsó sor, balról jobbra: Barabás István, Szilvássy Mária, Árvay Katalin, Molnár Anna, Gyarmath János, Fazakas Csilla, Nyíri Éva, jómagam, Kanduth Erzsébet, Máriás József.

Első sor, balról jobbra: Takács Piroska, Bicsak Margit, Jászberényi Emese, Kerekes Ilona (feleségem), Szlovácsek Ida, Zékány Aranka, Angi Mária.