Három évvel ezelőtt jelent meg a Gyergyószárhegyen élő cigány–magyar költő, Rafi Lajos első verseskötete, a Földhöz vert csoda. A kuriózumnak számító megjelenés útját számos barátja, biztatója egyengette, annak idején egyre-másra jelentek meg a sajátos hangot megütő költőt felfedező beszámolók és interjúk. Ferenczi Attila (tanár, író), Rafi Lajos gyermekkori jópajtása jellemezte így a költő helyzetét: " „a magyar közösség természetesen nem magyarként, a cigányközösség természetellenesen nem cigányként” tartja számon.Rafi Lajos különben csatornabádogosságból tartja fenn népes családját. De helyzetén nem csodálkozni kell, inkább jó lenne, ha az ilyen és ehhez hasonló kiugró esetek arra sarkallnának bennünket, hogy sematikus romaképünkbe egyre több valós emberi jellemet és arcot integráljunk. Rafi versei ugyanis túllépték ma már a magyar nyelv határait. Az újjászületett Káfé portál - ettől arrafelé Káfé főnix-ként jegyezzük meg - hozta a hírt, hogy nemrégiben svédre fordított gyűjteménye jelent meg Ove Berglund fordításában, aki a következő magyar költőket tolmácsolta svédül: József Attila, Babits Mihály, Kányádi Sándor, Weöres Sándor, Radnóti Miklós.
Ehhez a hírhez illeszkedik Baricz-Tamás Imola: Rafi Lajos otthon c. portréfotója, amely remekül ábrázolja azt a belső feszültséget, amit az alkotóban köztes társadalmi helyzete vált ki. Ugyanakkor nagyfokú magabiztosság, derű is sugárzik róla. Előtérbe helyezett, szó szerint is teremtő keze pedig meghatározó részlete a portrénak. Egyik kritikusa úgy látja, hogy Rafi sokkal érettebb, föld- és életközelibb, mint a mai költők általában, én pedig egyik versének néhány sorát vélem visszahallani elszánt, határozott arcvonásairól: "Mint nagy vizek zúgása/őrlő agyam ez a zuhogó társadalom, /Rám kiabálják, hogy semmi vagyok. /Mégis csak fúvom a bolond dalom." (Prológus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése