Igazságtalan lennék Berecz Edgárral szemben, ha rendszeres időközönként nem figyelnék arra, amit külhoni csavargásairól képanyagban hazahoz. Eddig csak szeszélyesen érkező küldeményeiből értesültem átvonalairól, de pár hete (hónapja?) már saját blogján halmozza fel "expedíciói" képes beszámolóit.
Nemrégiben Ausztriából tért meg, ahol ügyes kis székely csapat kebelében erdélyi kürtőskalácsot készített napszámban, az ottani vendégek nagy örömére. A több tucat, dokumentum értékű emlékképből kiemelkedik az a pillanat, amikor a vásáros sátrak között feltűnik a Kaiser sör hagyományos, hordós társzekere, bakján a jelmezes kocsissal. Mintha egy villanásnyi békebeli világ ereszkedne elénk a maga külsőségeivel és hangulatával. Az ember azt várja, hogy ha nehezen is, de ezzel fordul a történelem kereke, s ott találja magát 150 évvel visszalépve, a világháborúktól még mentes kor kulisszái közt.
Persze, mindez illúzió, de a jelenség, a világ retróvágya nagyon is valós. Úgy nézegethetjük ezt a képet, akárha múzeumba léptünk volna. Vagy: mintha a múzeum áradt volna ki az utcára, életünkbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése