Úgy tűnik, egy pár napig jól elleszek az Együtt-Lét pályázat díjnyertes fotóival, elvégre mindegyiknek megvan a maga különbejáratú, "fotótanús" tanulsága.
Vargyasi Levente sepsiszentgyörgyi fotóművész, aki 1. díjat kapott Emberábrázolás-portré kategóriában. Nagy megbecsülés ez, a kép azóta be is járta az erdélyi sajtót, s nem csupán Háromszék lehet büszke a díjra s a díjazottra, hanem a szakma is. Nagyszerűen megkomponált, csöppet sem szokványos, életszerű portré. Olyan, amilyet csak egy rendkívüli esemény tud produkálni a fotósnak - azzal a feltétellel, hogy jelen és résen van.
A kép alatti magyarázat - "csángó kisfiú pihen a csíksomlyói kegytemplomban" - határozottan segít az értelmezésben, de egyúttal kérdőjeleket is ébreszt bennem. Teljes értékű hatást a fotó csakis e magyarázattal s a magyarázat lényegében való jártassággal ér el a nézőben. Az, aki nem tudja, mi zajlik Csíksomlyón minden pünkösdkor, aki nem tudja beazonosítani a képen ábrázolt helyiséget a konkrét kegytemplommal, aki nem tudja, hogy a búcsúkor a zarándokok egy része a templom padozatán tölti az éjszakát, aki nem ismeri föl az alvó, szép vonású fiúgyermekben a csángó ismérveket, annak föltétlenül szüksége van a félmondatos mankóra. Félek, hogy a kép átütő sikere ebből (is) táplálkozik. Személyesen mindenképpen jó fotónak tartom, azzal a fenntartással, hogy szememben a reális önértékére tetézett ideologikus hímpor (csángó, Csíksomlyó) némileg alkalomszerűvé degradálja. Ahhoz, hogy maradéktalanul érvényesüljön, a háttérinformációk nélkülözhetetlenek. Olyan, nem egy esetben előforduló dilemma, csapda ez, amiből csak a fotósok találhatják meg a kiutat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése