Vágj bele!?

Érdekesen rajtolt a HMKK hivatalosan is bejegyzett fotósulijának negyedik évadja az elmúlt hét végén. A továbbra is nagy érdeklődéssel követett (minden hely betelt!) tanfolyam első leckéi között Ádám Gyula tegnap egy olyan feladványt adott hallgatóinak, ami váratlanul egy sor kérdést indított el bennem.

Az történt, hogy miután ismertette a fotográfiák formai jellemzőit - a formátum, a lencseállás, a látószög stb. szerint - , fénymásolva sokszorosított fotót osztogatott a jelenlévőknek, felszólítva őket, hogy saját elképzelésük, tetszésük szerint vágják meg tetszőleges formára, s annyit hagyjanak meg belőle, ami szerintük még magán hordozza az eredeti legfontosabb üzenetét.

A bökkenő nem csak az volt, hogy ez a fotó az oktató művész saját munkája, hanem az, hogy e fotográfiával nem egyszer már kitűnt, díjat nyert. Amolyan hétpróbás sztárfotót kellett hát megnyesniük az újoncoknak, méghozzá a Mesterét!

Üres vonat

André Zsuzsa friss képsorozattal lepett meg ma reggel, amelyben több figyelemre méltó képe is van. A sorozat még a délelőtt folyamán felkerült a Káfé főnix portálra (itt látható, Viharzóna címmel), az indító képet pedig most - akár egy versidézetet - ideilleszteném, hadd nézegessük közösen a Fotótanúban is.


Első ránézésre mindjárt a Szentes Zágon által (is) művelt, dekoratív alakzatok révén láttatott valóság-részletek jelentek meg emlékezetemben. A blog idei, április 18-i bejegyzésében (Zöld-piros robogás) látható két Szentes-fotó, amelyek ugyanezt a vasúti világot, annak lepusztulását és sivárságát hasonló formai és kromatikus eszközökkel ábrázolják.

Variánsok

Tegnap levelet kaptam Veres Nándor fotográfustól, aki két fotója kíséretében az alábbi kérdést tette föl nekem:

"Szeretném véleményedet kérni, hogy melyik a jobb stb."

Én ezt úgy értelmeztem, hogy rövid képelemzés alapján szolgáltassak számára támpontot ismeretlen céllal, alkotói dilemmája feloldásában. Erőmhöz mérten válaszoltam neki, majd ma reggel, újraolvasva válaszom, úgy éreztem, a Fotótanúban is helye van levelemnek. Tehát:

"Kissé nehéz a feladvány, de igyekszem megfelelni.

Kérdésed kategorikust választ igényel, amit a végén megadok, de előtte jelezném, hogy a két képnek kétféle, egymástól jól szétválasztható, önálló üzenete van. Emellett viszont felfoghatók úgy is, mint egy folyamatnak a két lelkiállapota.

A kép elemeinek összevetéséből úgy tippelem (a levágott állat feldolgozottsága alapján, de akár a generált sorszámot is tekinthetném), hogy a baloldali kép egy korábbi mozzanatot rögzít, amikor a kislány még féligmeddig hivatalosan néz veled szembe, de ez akár a háta mögötti látvány elidegenítő hatásával is magyarázható. A jobboldalin viszont túl van minden idegenkedésen, az állat feldolgozása is már a "tisztább" műveleteknél tart, már mosolyog, ruhájára se ügyel már akkora körülményességgel.

Ha együtt értelmezed a kettőt, nagyon jól passzolnak. De ha csak egyet lehet választani, akkor a baloldali fejezi ki azt a szorongást és hangulatot, ami a marha levágásával jár. Pontosabban: a lényegesebb mondanivaló azon sűrűsödik össze."

El lehet dönteni, mennyiben sikerült közelebb kerülni értelmezésemmel a riportképek velejéhez...