A székelyudvarhelyi (?) Balla Árpádtól alig néhány karakteres, fekete-fehér fotót őrzök a bukaresti Előre Sötétkamra rovatától örökölt archívumomban. Azóta se láttam munkáit, nem hallatott magáról, az interneten nem leltem a nyomára, ami azt jelenti, hogy egy idő után megunhatta amatőrségét, annak minden mostoha körülményével együtt, és nem pályázott többé fotós babérokra.
Persze, ez mind csak spekuláció, feltételezés, mert aki ilyen ijesztően tökéletesen tudja képbe helyezni a témát, mint ezen a képén a fejetlen és nyakló nélküli városbővítés embertelenségét, az többször is meg kellene hogy gondolja: le szabad-e egyáltalán tennie a fényképezőgépet?
A rendszerváltás előtti mostoha művészsorsot nem mindenki állta gyűrődés nélkül, kitartással. Volt, akit a visszhangtalanság, a közösségi alkotó szellem, a kritika hiánya, a légüres tér "ölt meg". Mást az anyagiak nehéz előteremtése beszélt le a folytatásról. De ami kevés jót csináltak, azt nem törölheti el semmilyen feledés, semilyen meghasonlás.
A jól elkészített fotó mindenkor önmagáért beszél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése