Diákkorában fedeztem föl magamnak a Ploiesti-en élő, de Bukarestben tanuló mérnök-növendéket, Florin O. Andreescut.
A nagyváradi Tavirózsa/Nufarul fotóklub Premfotó versenyén tűnt föl karakteres, a dokumentálható, kendőzetlen vidéki valóságot, hagyományokat és életformát bemutató szociófotóival.
Többször találkoztunk, őszintén érdeklődött az erdélyi magyar kulturális hagyományok iránt, nagyra becsülte az erdélyi fotós mozgalmat, az ottani iskolákat, s tisztelete jeléül a ploiesti-i fotósok egyik szalonjára is meghívott, örömmel töltötte fel portfólióját az egykori Előrénél.
Itt látható kettős portréja az archív fotográfiát értékesítő fényképészeti törekvések egyik jellegzetes munkája, s nem az egyedüli. Különösen érdekli a jelen és a múlt, a sminkelt emlékek és a vigasztalan jelen közötti szembesítés. Ez az illúziótlanság akkor, az aranykorszakban, felért egy politikai vallomással. A későbbiekben még idézek tőle más képeket is, rendezés alatt álló portfóliójából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése