Kallós Zoltán mosolyog. Jól érzi magát. A kép Kolozsváron készült, a Kríza János Néprajzi Társaság székházában, ahol a mester kedves tanítványa és pártfogoltja, Ádám Gyula fotográfus tárlatát ment megtekinteni 2009. május 5-én.
Mester és tanítvány öröme érthető: Ádám Gyula ma is azzal a hajtóanyaggal és módszerrel működik, amivel a népélet nagy ismerője és megőrzője őt önzetlenül fölruházta. A balánbányai topográfusként moldvai fotós kalandra vállalkozó fiatalembert az az intelem hevítette, ami Kallós Zoltántól származott: át kell menteni a magát levedleni készülő múltat. A hagyományt. Mindazt, ami egykor rendet tartott a falu életében. Hiszen a város már hozzá képest csak mesterséges képződmény, hamis és zavaros konvenciókkal, kitalált szabályokkal és a növekedéssel párhuzamosan mélyülő káosszal.
Az Arcpoétika Ádám Gyulája ma már ugyanolyan szuverén mester alkotásának tárgyai fölött, akár Kallós Zoltán a néprajzban. Az elhintett mag kitelt. A képről leragyogó mosoly, úgy érzem, rám is átsugároz, hiszen a fotográfus révén, közösen szerkesztett munkáink - a HMKK égisze alatt készült albumaink - sikerének örvendve magam is részese lehettem annak a kalandnak, aminek a végén ott van az alkotás: a kép, a hang, a szöveg megbonthatatlan egysége. A mindenható hagyomány bűvölete...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése