Fapados, hánykódó, lassan sikló hajó fut be a deltai kikötőbe - hozza Tulceáról, az utolsó szárazföldi városból, a vasútállomás mellől mindazokay, akiket fog a delta vízi világa. Odavaló bennszülötteket és vállalkozó kedvű kalandorokat.Cecilia Denis Bărănescu, ez a csinos bukaresti fiatal nő a városlakó kíváncsiságával vetette bele magát fényképezőgéppel feltérképezni a delta világát. Mindazt a megörökítésre váró pillanatot, amely egyedivé, meghatározóvá teszi ezt az isten háta mögötti, magára hagyott vidéket.
A delta emberei elesett, reménytelen emberek. Az élteti őket, hogy rosszabb már nem lehet. Az otthonosság és a kikerülhetetlen sors elszántságával lépnek a hajóhídról a kopár, sáros, sokat kárhoztatott partra, amely nem jelent ugyan biztos pontot az itt élők számára, de ez a mentsváruk, az életük. Ez tartja meg cölöpökre épített házaikat.
A fotós felfedezéséből remek képriport (Deltai hétköznapok) született, megtekinthető a Kalandozó c. honlapon. Az itt közölt felvétel csak egy pillanat a végtelenné táguló helyzetképből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése