Alvó katona

FOTO: FORTEPAN

Ma végre belefeledkeztem a fortepan.hu csodavilágába... Néhány hete, hogy felhívták rá a figyelmemet, azóta innen is, onnan is érkezik jelzés, hogy milyen gazdag és széles merítésű ez a huszadik század szárítókötelére felfűzött, immár az 5000 felé közeledő, nyilvánosan is látogatható fotógyűjtemény...


Pedig a kollekció jóval nagyobb. Megálmodói, gyűjtői a lehető legegyszerűbb szándékkal vágtak neki: húsz esztendővel ezelőtt, talán éppen a rendszerváltás hangulatában. Bevallásuk szerint a budapesti lomtalanítások idején, szabályos turkáló módszerrel kutatták föl az eldobott háztartási holmik között a legkülönfélébb fotós emlékeket: negatívokat, papírképeket, diát, üvegnegatívot, bármit. Gyűjteményük ma már a 40 ezer felé járhat. 


Ennek a tizede elérhető a világhálón.

És bármelyik kép profi nagyításban, szabadon letölthető és fölhasználható bármilyen célra. Csak oda kell biggyeszteni mellé a varázsigét: FOTO: FORTEPAN. Ami a legendás váci Forte fotóanyaggyártól kölcsönözte az akció nevét. A bökkenő csak egy, viszont az nagy: a képek eredetére, tartalmára, készítésük körülményeire csak alig találni némi vázlatos utalást. Legtöbbször a fantáziának kell dolgoznia ahhoz, hogy kihámozzunk egy-egy képből érvényes és tartalmas fotótanúságot.


Játékba kezdek. Néhányszor végiglépkedek az időskálán, pergetem a szeszélyesen egymást váltó jeleneteket, portrékat, tájakat, már-már elfeledett pillanatokat, s amikor az 1941-es év - születésem - magasságába érek, megállok a fenti képnél.


Alvó katona a tábori ágyon. A durva pokrócon. Amolyan minden mindegy pózban. A kaszárnyabelsőről ítélve még minden rendben a harctereken. A támadásokhoz fűzött reményeket még nem ingatta meg a kétség. Az ágyakat még rendben bevetik, az egyenruha kinézete sem hagy különösebb kívánnivalót maga után. Egyedül a csizma jelenléte a pokrócon etikett- és szabályellenes, de úgy látszik, aki a szigor kulcsát őrizte akkoriban, az most nincs jelen. Az alvó katona még éli világát, álmodik és felhőtlen a homloka, kisimult az arca, fejébe húzott sapkája azonban jelzi: a harcok elkezdődtek, a legelső parancsszóra menetkészen kell állni.


A katona álmának a végén képzeletem ott látja már a talpra ugrás pillanatát...