Mit tesz a fotós, ha merően, nyíltan szembenéz vele a kiszemelt alany? Nem egyszerűen belenéz a lencsébe, hanem minden érdeklődésével a képíró szemébe fúrja a tekintetét, kutatóan, faggatóan, mintha egyszerűen megfordulnának a szerepek, s a fotósnak kellene vizsgáznia a témául választott ember előtt.
Molnár Attila objektívje "állja a sarat".
A kutakodó-firtató nézésre gépének ugyanolyan leplezetlenül nyílt rácsodálkozásával válaszol. Kölcsönösen bűvölik egymást. A riportalany karja árnyékába rejtőzve mintha kajánul el is mosolyodna. Szeme szűkülése-villanása erre enged következtetni. De ez mind csak feltételezés. Ami bizonyosság: a nagyon határozott, távolságtartó kéztartás. Nem rejtőzik ugyan el a kamera elől, de nem hagyja magát lecsupaszítani. Büszke, szuverén egyéniség. Egyben játékos is, mégsem játssza meg magát - egész külsejét hagyja alárendelni a körülményeknek, a helyzetnek. Otthon van. Gyergyócsomafalván. Munkaközeli állapotban. Akárcsak a fotós. Partnerek, ha nem egyéb.
E fotó elkészültekor minden bizonnyal...
A szerző csomafalvi képsorai a Káfé főnixen - itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése