Hallom a furulyaszót, bár csak látom a furulyázó férfit, de a dallam ott úszik a levegőben, fényekké és árnyakká oldva, láthatatlan hanghullámokként, és andalító csönddé halkul a felrebillent fejjel üldögélő kuvasz füleiben. Idilli kép ez Balázs Ödöntől, de távolról sem olcsó líra az, amit kapunk a fotótól: ember és hűséges háziállata kapcsolatára vezet rá ez az életkép, olyan élesen, ahogy egy megvilágosodó pillanat tud felfényleni, hogy belénk égesse magát. Tiszta, meghatározó a környezetrajz. Az öltözék a mindennapokra utal, a valós idő is meglátszik a figurákon, akik úgy ülnek egymás közelében, mint akik kölcsönösen megszokták és elfogadták egymást és amikor hallgatnak, akkor is eredményesen komunikálnak.
Az Exposia alkotócsoport másik tagja az előző bejegyzésben bemutatott Fekete Rékával közösen ma délután nyitja meg Szegeden A vidék kitárul c. fotótárlatát, amelynek anyagát megtekinhetjük a Balázs Ödön honlapján . A két fotós egymás látásmódját és világát erősíti. Látásmódjuk rokonítható, lírájuk nagyjából azonos hullámhosszon mozog, a mai székelyföldi szociófotózás jó hagyományait és kifejezésmódját követik. Szívből kívánok nekik sikert a szegedi megméretkezéshez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése