borok tevékeny-
ségében, de amikor benevez, addig nem nyugszik, míg meg nem szedi magát elegendő zsákmánnyal, amiből aztán huzamosabb időn át él.
Általam Csomafalvi dizájnnak nevezett, a Káfé főnix számára válogatott képsora tovább halad azon a vonalon, ami művészi törekvéseit jellemzi: olyan látványelemeket fölfedezni akár a legprózaibb valóság képi hálójában, amelyek megmozgatják a fantáziát, mozgalmassá teszik a színek egymásra hatását. Egyfajta nyomatok ezek a trófeák, amelyek azon túl, hogy a hely szellemét, a "pecsétjét" hordozzák, esztétikailag összhangot, egyensúlyt és beleélő képességet hordoznak.
A Csomafalván meglesett, elhagyatott, őszi békéjében a mélység bágyadt zöldes mosolyával tündöklő, borvízzel táplált feredő medence lombokkal és beléhullt ágakkal dekorált padozata és víztükre az ember jelenlétének formális hiánya ellenére is meleg, szívünkhoz közel álló, a fa meleg barnájával otthonosságot sugalló látvány. Olyan díszítő motívum, amit csak az élet képes produkálni - cinkosságban a művésszel, aki az apró rezdüléseket is képes gátlástalanul kilesni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése