Révedő

Bálint Zsigmond az emlékezés lehetséges változataiból hozott friss híradást Gyergyócsomafalváról, ahol ő maga is résztvett a legutóbbi HMKK-fotótábor munkálataiban. Itt látható fotója, amelynek én a Révedés címet adtam - a szerző utólagos engedélyével és magánhasználatra -, de mint általában a nyakon csípett tettesek, én is mindent "meg tudok magyarázni".


Ezt teszem hát a továbbiakban.


A kép maga tárgyát, miliőjét tekintve köznapi, már-már földhözragadt. Az épp csak felvillantott háttér saját életébe, körülményeibe zárkózott, idős ember birodalmára utal,

Almás

Valaki azt állítja, hogy Vitos Hajnal gyergyócsomafalvi felvételét látva, érzi az alma illatát, sőt, a savanykás ízét is. Ráadásul az egész képet belengi valami fanyar szegénység- és öregségszag, ami az ilyen egyszerű, régi konyhákra jellemző.


Elhiszem neki, s vallom magam is, hogy erőteljes hangulati töltete van e képnek, ami sokszor legalább ugyanolyan fontos információ egy kép esetében, mint a tárgyi-formai dokumentálás.

Csillagőrség

Mincsor Szabolcs gyergyószentmiklósi fotós kimerító, nagy türelmet igénylő játékba fogott Gyergyócsomafalván azzal, hogy a szeptemberi éjszaka csillagjárását akarta gépével nem csak kilesni, de meg is örökíteni. Az ilyen képeket nem csak bravúrból szokták készíteni a fotográfusok, de igen jó gyakorlatot is jelent számukra, hiszen rendkívüli körülményekhez rendkívüli technikai feltételeknek kell eleget tenni. Ezt pedig nem csak tanulni, hanem gyakorolni kell.


A legjobb, ha a leckét saját magának adja fel az ember. A HMKK-fotótábor megfelelő alkalom volt arra, hogy a fotós időt és helyszínt találjon egy effajta csillagőrséghez, mi pedig most az eredményt látjuk: az "őrtornyot", amelynek a szerepe inkább az, hogy a táj dimenzióit és az éjszaka mélységét jelezze felénk, a távolban pedig a község esti fényei az élet mélységéről nyújtanak viszonyítási alapot.

Életöröm

Ádám Gyula ritka őszinteségű portréját nézegetve azon töprengek, hogyan működhet az az élettani mechanizmus, amely belülről sugározza szét, kivetíti a derűt, a lelki nyugalmat, az életörömöt? A döbbenetet csak fokozza az a tény, hogy ezt a sugárzó jelet egy olyan asszony arcán fedezem föl, akit nem kényeztetnek el a mindennapok, és a mifelénk amúgy sem magas életstandardnak nem igazán a felsőbb rétegeiben helyezkedik el.

Szembenézés

Mit tesz a fotós, ha merően, nyíltan szembenéz vele a kiszemelt alany? Nem egyszerűen belenéz a lencsébe, hanem minden érdeklődésével a képíró szemébe fúrja a tekintetét, kutatóan, faggatóan, mintha egyszerűen megfordulnának a szerepek, s a fotósnak kellene vizsgáznia a témául választott ember előtt.


Molnár Attila objektívje "állja a sarat".

Feredő

Szentes Zágon, aki ritkásan vesz részt a fotótá-
borok tevékeny-
ségében, de amikor benevez, addig nem nyugszik, míg meg nem szedi magát elegendő zsákmánnyal, amiből aztán huzamosabb időn át él.


Általam Csomafalvi dizájnnak nevezett, a Káfé főnix számára válogatott képsora tovább halad azon a vonalon, ami művészi törekvéseit jellemzi: olyan látványelemeket fölfedezni akár a legprózaibb valóság képi hálójában, amelyek megmozgatják a fantáziát, mozgalmassá teszik a színek egymásra hatását. Egyfajta nyomatok ezek a trófeák, amelyek azon túl, hogy a hely szellemét, a "pecsétjét" hordozzák, esztétikailag összhangot, egyensúlyt és beleélő képességet hordoznak.

Fasors

Verset fotózott Márton Ildikó Gyergyócsomafalván, a HMKK-fotótáborban. Ott készült képei nem csak pontosak, atmoszféra teremtőek, hanem telítve vannak gondolatiságra utaló képiséggel. Majd minden ajándékképén - amelyeket a Káfé főnixen lehet lapozgatni - feltündöklik számomra egy gondolatsor, s csodák csodája, az itt mellékelt páros kép még saját versemet is eszembe juttatja, pedig e fotóknak semmi közük az egyszerű illusztráláshoz. Önálló, szuverén alkotások, összecsendülő kép-szimbólumok. Rájuk nézve, bennem teremtődött újjá az a hangulati háló, mely az Ellenállás című kötetem címadó versét életre hívta. Időben távol - én a hetvenes évek elején, a fotós szeme pedig az új évezred első évtizedének végén időzik el ugyanolyan határozottsággal a fasors globális jelentésességén.

Textil

A gyergyó-

szárhegyi Erős Zoltán Leven-

te újonca a HMKK-

fotótá-

boroknak. Első dobbantás ez egy igen erős mezőnyben, ahol mindenki egyénileg és saját magához viszonyítva teljesít. Abból, amit a rendelkezésemre bocsátott, azt a következtetést szűrtem le, hogy a fotóst elsősorban a részletek, a természetes életkörnyezetben testet öltő dekorativitás érdeklik. Azok izgatják - bár megfordíthatom a kérdést, s úgy is fogalmazhatnék, hogy azokat ismeri föl biztonságosabban, azokat engedi közel magához. Hogy ebből stílus lesz, hosszabb távú művészeti törekvés? - arról még korai elmélkedni.

Termés

Szétszé-

ledtek a gyergyó-

csomafalvi táboro-

zók, a fotós akció kézben-

tartójához érkeznek a Fotóta-

núnak és a Káfé főnixnek szánt "kóstolók". Jól van ez így: a termést illő, s ugyanakkor szerencsés dolog felmutatni, legalább egy jelzés erejéig.

Mondhatom, ma szerencsés napom van. Számomra új fotós alkotásaival ismerkedem. Válogatásának mindjárt az első darabja mellbevág: a kicsinyke paszulytermését dédelgető néne átszellemült, törékeny alakja maga a megtestesült gondoskodás; megörökített gesztusáról lerí, hogy törvényszerűen így áll hozzá az élet dolgaihoz. Kezét a teremtés, a jobbítás szándéka vezeti, ráncait az a törekvés írta arcára, hogy a magáéból másokat is megajándékozzon, és legfőképp, hogy ne maradjon adósa senkinek sem.

Kazalba!

Gyergyócsomafalváról jelentkezett Molnár Attila, a XXII. HMKK-fotótáborból. Lassú a net, de azért kóstolót küldött a tábor első napjáról, ahol további 10 fotós társaságában múlatja ezt a hetet. A névsorolvasás az ismert nevek mellett újoncokat, friss erőket is felszínre hoz: Ádám Gyula (Csíkszereda), aki a tábor művészeti vezetője is, Bálint Zsigmond (Marosvásárhely), Borbély-Bartis Árpád (Gyergyószentmiklós), Erős Zoltán Levente (Gyergyószárhegy), Hadnagy László (Gyergyószentmiklós), Márton Ildikó (Csíkszereda), Mincsor Szabolcs (Gyergyószentmiklós), Molnár Attila (Csíkszereda), Szentes Zágon (Kolozsvár), Veres Nándor (Csíkszereda), Vitos Hajnal (Csíkszereda) vesznek részt a fotós kalákán.

Attila fotója stílusosan jelzi, hogy itt begyűjtés folyik minden vonalon és minden szinten. Földközelben ez a begyűjtés természetes, a fotósok esetében a tábor jellegéből adódik a dokumentálódás, a begyűjtés feladata. A gyergyócsomafalvi hatóságok vendéglátó hajlandóságát most kellett kihasználni, amikor a feltételek adottak.