Pusztai Péter ötlet-
gazdag, ma is frissnek ható utcai pillanat-
képeit szerkesz-
tem újra a Káfé főnix portálon. Valamikor a honlap elődjén teljes egészében végig lehetett lépdelni a Huncfut hétköznapok-nak keresztelt, majdhogynem napi rovat mintegy kétszáz fotóján. A honlap "bezárt", a sorozatot át kell menteni az utódportálra - más elrendezés, más koncepció szerint. Különös, felemelő élmény újra magamba ereszteni az aleatorikusan egymást váltó skiccek, tréfák, képi poénok és jóindulatú lesifotók sorjázó üzenetét. Egyenként mérlegelem a képek önálló jelentéstartományát, megállapítva, hogy PP előtt nem léteznek tabuk, de elzárkózó preferenciák sem. Mindent látványnak könyvel el, ami a szeme elé kerül. És minden, ami a szeme elé kerül, valami rendkívüli szerencse révén, fölkínálja magát neki.
Az egyre bővülő képsor - tíz csoportot máris meg lehet szemlélni a Káfé főnixen - a nyugati, amerikai típusú, franciás beütésű nagyváros és holdudvarának képes panoptikuma, életmozaikja. Akadnak bennük visszatérő motívumok - az egyik ezek közül az a kitartó kíváncsiság, amivel a fotós az élet hamis, mesterségesen leképzett másának kirívó képi elemeit vadássza úton-útfélen. "Mintha élne" - sugallja beszélő címével és valóban, az itt látható, a sorozatba illő fotó is utal rá, hogy az élő valóság mímelése milyen fals világot képes teremteni körülöttünk, amelyben egyre nehezebben különböztetjük meg a valódit a talmitól. Ezt a minden csínnal és vonzerővel felvértezett próbababát akár provokálóan kezdeményező örömlánynak is tekinthetnénk, aki ösztönlényként, gátlástalan faragatlansággal rikkant a világba. Talán még belé is zúgnánk, ha nem vennénk észre az élettel való túlságosan is nyilvánvaló, kínosan erőltetett hasonlóságot: a mereven fitos orrot, a kihívóan ordenáré, csillogó sminket, az élettelenül feszülő kebleket... Az illúzió nem túl nagy, de megtévesztő. Mint annyi minden ezen a színjátékba bonyolódott, mesterkélt világon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése