A fény felé

Jó kép ez, bár nem profi műve. Egysze-

rűsége és ténysze-

rűsége teszik azzá. A szatmári Debre-

czeni Éva első-

sorban író, költő, újságíró, de a képvilágnak is érzékenyen a hatása alá kerül. Teknőse furcsa kalandba keveredett: egy fénycsóva rabja lett és így vált a szemünkben is képivé, létezővé. A sötétben ugyanis soha se vehettünk volna róla tudomást. De mert a lassú, ám kitartó állatban megvolt a szükséges ambíció ahhoz, hogy kiemelkedjék a homályból, célratörő vergődését látjuk és - tiszteljük érte.
Annak ellenére, hogy némileg abszurd helyzetben van: tájékozódási esélyei a furcsa alakú, kilátástalan fal miatt gyakorlatilag majdnem a nullával egyenlőek, nincs jövője, csak jelene van, ami bármilyen lehet. Egy lélektani pillanatkonkrét leképezésének tanúi lehetünk: amikor minden világos és mégis teljesen össze vagyunk zavarodva. Amire azt mondják: világos, mint a vakablak...